Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

22. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/22/Those-Five-Words

SASHA

Belépek a lakásba Jeddel az ölemben, Charlie pedig mellettem jön. Látom, hogy Négyes a kanapén ül, a combján könyököl, az arcát pedig a tenyerébe temeti. Felnéz, és biztos vagyok benne, hogy sírt.

- Négyes! – kiált fel Charlie. Odarohan, és megöleli a bátyját. – Mi a baj? Miért vagy szomorú?

- Jól vagyok, Charlie. Csak beszélnem kell Anyával – mondja.

- Charlie, vedd át Jedet, és menjetek le Apához az irodába. Mondd meg neki, hogy ott maradtok, amíg nem megyek értetek – mondom.

Charlie megfogja Jed kezét, és kivezeti a lakásból. Én pedig odasétálok, és leülök Négyes mellé.

- Mi történt? – kérdezem. Fogalmam sincs, mi folyik itt. Csak az egyik rémálma után láttam Négyest ilyen feldúltnak, és tudom, hogy most nem aludt, mert nemrég láttam az ebédlőben néhány új felavatottal.

- Az egész az én hibám. Itt van, és ez az én hibám. Szereti a családját. Nem hagyná el őket. Én okoztam. Nem tudom, hogyan hozzam rendbe. Rá fog jönni. Még jobban gyűlölni fog. Az egész az én hibám – mondja. Ennek semmi értelme. Csak fecseg. És könnyek vannak a szemében. Nehezen lélegzik. Kíváncsi lennék, miért hozzám jött, és nem az apjához. Talán el kellene vinnem Simonhoz.

Átkarolom a vállát, és ölelem addig, amíg egy kicsit meg nem nyugszik. Amikor végül nyugodtabbnak látszik, elhúzódom, és megkérdezem: - Mi a te hibád, Négyes?

- Beatrice – válaszolja.

Láttam ma a felavatottakat, és nem volt köztük Beatrice. Mindig átnézem a csoportváltók és a Bátornak születettek aktáit is a Választási Ünnepség után. Maxnek csinálom, mert szereti ismerni minden felavatottját, a hátterüket, szüleiket, érdeklődésüket. Időt spórolok neki. Tudom, milyen információkat akar, és csinálok egy táblázatot minden információról, így nem kell átnéznie az összes aktát.

- Kicsoda Beatrice?

- Ő volt Tobias legjobb barátja az Önfeláldozóknál. – Megfordulok, és Maxet látom az ajtóban. Nem is hallottam, hogy bejött.

- Csak ellenőrizni akartam, hogy minden rendben. Charlie mondta, hogy Négyes itt van, és nagyon feldúlt – mondja Max.

- Hol vannak a gyerekek?

- Még az irodában, Sam vigyáz rájuk – mondja Max.

Négyes megint a kezébe hajtja a fejét, és csak rázza a fejét.

- Elmondod, miért beszélünk Beatrice-ról, Négyes? – kérdezi Max.

Felnéz és megszólal: - Itt van. Csoportot váltott. Trisre változtatta a nevét.

Dörzsölgetem a hátát, mert látom, hogy nyugtatásra van szüksége, de nem pontosan tudom, hogy miért. Tudom a történetet, hogy hogyan került a Bátrakhoz. Tudom, hogy milyen rohadék szülei voltak, de soha nem hallottam Beatrice-ról.

- Azt hiszem, valaki elmondhatná, mi van Beatrice-szal vagy Trisszel, ha ezt a nevet használja most – mondom.

- Amikor Marcusszal éltem, Beatrice volt a legjobb barátom. Mindig együtt voltunk. Amikor ide költöztem, megszakítottam minden szálat az Önfeláldozókkal, és ő is azt hitte, hogy meghaltam. Ma azt reméltem, hogy újra láthatom. Egyikünk sem illett az Önfeláldozók közé, amikor kicsik voltunk. Mindig bajba kerültünk. Ez volt az egyik ok, amiért Marcus vert. De nem láttam már kilenc éve, és miután ma mindenki leugrott, azt hittem, nem jött. Bár Tris sok mindenben emlékeztetett Beatrice-ra, főleg a szeme, de mivel nem Beatrice volt, bebeszéltem magamnak, hogy nem váltott csoportot. Megcsináltam a szokásos körbevezetést, aztán mondtam, hogy menjünk enni. Zeke-kel ültem, amikor Tris és Christina leült mellénk. A kajáról beszélgettünk, és valahogy Zeke megkérdezte, hogy miért váltott csoportot – mondja Négyes. Felnyög, és visszahajtja a fejét a kezébe, és megint rázni kezdi. Így ül egy pár percig, aztán felemeli a fejét, és újra beszélni kezd. – Azt mondta, hogy el kellett hagynia az Önfeláldozókat, mert nem volt elég önzetlen. Hogy amikor hét éves volt, volt egy nagyon jó barátja, ő pedig mondott neki valami szörnyűt, és mielőtt bocsánatot kérhetett volna, meghalt.