Összetörve 2

35. Valamit tudnod kell

H.

- Be fogsz menni ma a terápiára?

- Beszélgetés, Hazz! - javított ki, mert kicsit sértette az önbecsülését az igazság. - És.. Még nem tudom... Szeretnéd, hogy bemenjek? - nézett fel rám hatalmas tengerkék szemeivel.

- Azt szeretném, ha végre boldog lennél - nyomtam egy csókot a homlokára.

- Aaahw! Ez nagyon aranyos! De ez egy igen-nem kérdés, sajna - összeszorította az ajkait, és felhúzta a szemöldökét.

- Szeretném - válaszoltam egyszerűen.

- Csak azért sem mondod ki az "igent" vagy a "nemet".... - pufogott magában, én pedig csak felnevettem.

Egymás karjaiban feküdtünk a szétfetrengett ágyon, miután elmentünk lemosni magunkról a pár órával ezelőtti élvezetünk mocskait, amit persze követett egy másik aktus is a zuhany alatt. De ott már esélyem sem volt megvonni tőle ezt azt. Nem is lett volna hozzá nekem sem lelkierőm megvonni magamtól azokat a formás gömböket, amikért minden nap elmondok egy imát köszönetképp, hogy az enyémek lehetnek.

- Lou? - néztem rá szerelmetes pillantásommal. Ilyenkor tényleg olyan, mintha egy rózsaszín aura lebegné körbe.

- Igen? - nem nézett rám, csak az ujjainkkal kezdett játszani, amik egymásba voltak fűzve. Hosszú ideig nem szólaltam meg, aztán végre felém nézett, de én csak vigyorogtam. Olyan igazi, telifogas vigyorral. És vártam, hogy leessen neki.

Azt a döbbenet az arcán, ami egy szempillantás alatt kiült a vonásaira, soha nem fogom elfelejteni.

- Nem csinálhatod ezt velem... - mondta hüledezve. - Neked miből van a farkad baszki?!

Válaszra sem méltatva, mielőtt még el tudott volna húzódni előlem, megragadtam a karját, és magam fölé húztam, kényszerítve, hogy az ágyékomra üljön.

Szorosan behunyta a szemeit, és összeszorította az ajkait, amint a formás fenekét fél merev péniszemre nyomtam. Szerintem, jó ideig nem fog tudni kényelmesen ülni sehol, de én mondtam, hogy büntetésben van. A mellkasomba kapaszkodott a kezeivel, amikkel megtámasztotta magát rajtam.

- Így tényleg csak a beszélgetésre fogok beérni... - mondta, aztán felemelkedve az ajkaira hajoltam.

🦋🦋🦋

- Délután látlak? - kérdeztem, közel hajolva a szájához, miközben már az intézet kapuja előtt ácsorogtunk a fák takarásában.

Beharapta az ajkát, és úgy tett, mintha ezen gondolkodnia kellene, annak ellenére is, hogy egy helyen élünk. Úgyhogy ez csak egy udvarias kérdés volt részemről. Különben is megvárnám, ebbe egyáltalán nincs beleszólása.

- Még nem tudom, lehet, hogy inkább elbújok valahol és begyógyszerezem magam a lelkifájdalmaim miatt - nézett rám ártatlan baba szemekkel, a száját egy komolytalan mosolyra húzva.

- Ez kurvára nem vicces, Lou! - lehet, hogy ő nem gondolta komolyan a szavait, de nekem nem esett jól ezt hallani.

- Oké, oké! - emelte a magasba megadóan a kezeit. - Délután itt fogok várni rád, ha a fene fenét eszik is! Akarsz kisujj esküt is? - felemelte a kisujját, és felém tartotta.

Ettől valamelyest elmúlt a feszültség, amit az előző mondata idézett elő. Csak megadóan felhorkantam, majd ellöktem a felém tartott ujjat.

- Hagyd ezt... - a szájára hajoltam, és egy elmélyített csókkal köszöntem el tőle. Mielőtt elszaladhatott volna előlem, rácsaptam a fenekére, mire ő felsikkantott, de nem állt meg a világért sem, sőt, próbált úgy tenni, mintha ez a hang nem is belőle jött volna, aztán amikor biztonságos távolságban érezte már magát, felemelte azt a kecses, erektől duzzadt kezét, és kihangsúlyozta felém a középsőujját. Veszélyes játékot űz ezzel...

Végignéztem, ahogy berázza előttem a hátsóját, de még mielőtt elért volna a főépületig, Liam doktor megállította, és szóval tartotta. Nem hallottam, mit beszélnek, de nem is tartott sokáig, mert csak intett Lou-nak, aki folytatta útját az épület felé, Liam pedig egyből felém indult.

Felém?

Jaj ne, mit akarhat?

- Harry! Lenne egy perced? - még oda se ért hozzám, de már megszólított, amikor látta, hogy megpróbáltam elsétálni előle.

- Hát... Igazából sietnem kéne, mert ZH-t írok és...

- Kérlek! Ez fontos - félbeszakított, majd megragadta a vállamat, és megszorongatta kissé. Szemeiben tényleg ott csillogtak valami halaszthatatlan izgágaság egy cseppnyi csalódottsággal vegyítve. Rossz előérzetem volt...

Vettem egy levegőt, és felé fordultam teljes testemmel.

- Hallgatom.

Ellazult a testtartása, miután megkönnyebbülten nyugtázta, hogy hajlandó vagyok meghallgatni. Ennek az embernek tényleg nem voltak még emberi kapcsolatai? Soha nem figyeltek oda rá, hogy ha nem a munkájával kapcsolatosan akart felszólalni? Ez nagyon gáz...

Idegesen kifújta a levegőt, aztán elnézett mellettünk.

- Valamit tudnod kell, Harry. Velem és Louis-val kapcsolatban - soha nem figyeltem még így semmire, mint miután meghallottam ezt a nevet, ebben a szövegkörnyezetben. - Mi... Szóval, találkoztunk párszor, miután veled beszéltem azon az estén. Hiába tiltakozott kézzel lábbal az ellen, hogy vért adjon a kísérletbe, végül belement.

Összezavarodtam.

- Nem, nem is ez a lényeg, és sajnálom, ha még nem tudtad, vagy nem mondta el, mert emiatt biztos, hogy lesz köztetek egy kisebb nézeteltérés, de... - megforgattam a szemeimet, és idegesen beharaptam a számat. "Kisebb nézeteltérés." Ez jó. Így nevezik mostanában a világháborút?

- Szóval a vére... - folytatta. - Ugye emlékszel, amikor mondtam, hogy a vérképből nagyon sokat ki tudunk szűrni? - bólogattam. - Többek között azt is, hogy a szervezete mikor, mennyit és hogyan jutott utoljára kábítószerhez.

Ez már most nem tetszett.

- Louis vérében a vizsgálat során, kisebb számban ugyan, de találtunk a szerpentin receptorok által alkotott szignál-transzdukciós agyi hormonokban működő extracelluláris jelekben leadott transzmitte...

- Hé! Emberi nyelv! - kiáltottam rá, miután már csillagokat láttam a fájdalomtól, amiket ezek a bugyuta szakszavak okoztak.

- Lizergsav-detilamid. Orálisan alkalmazva.

- Liam, az Isten áldjon meg! Irodalomszakos harmadéves egyetemista vagyok, aki kettes volt biológiából középiskolában! - nyögtem az ég felé. Miért nem tudja egyszerűen megfogalmazni?

- LSD, Harry. Louis szervezetében szintetikus kábítószert találtunk.

🦋🦋🦋

Nyilván a legfontosabb részt kell telibe megfejelni szar kivitelezéssel😂😂👏👏
Kezdem úgy érezni, hogy kettőnél több részt írni egy nap mentálisan egészségtelen, és a halálomba rohanok🧐🤔