Összetörve 2

17.

H.

Egy szó.

Egyetlen szó csupán, de számomra a világot jelenti az, akitől elhangzott ez a szó.

Mindent megtettem annak érdekében, hogy haragudjak rá. Küzdöttem saját magammal, hogy elutasítsam magamtól, amiért hagyta magát valaki más által beszennyezni.

De nem sikerült.

Sokkalta jobban szeretem én annál, hogy ilyeneket figyelembe vegyek. Nem arról van szó, hogy teljes mértékben hidegen hagy a dolog, csak tudom, egyszerűen csak tudom, hogy soha nem tenné meg. Biztos vagyok benne, hogy van rá magyarázata, és el is fogja mondani. Én pedig várok. Mert rá megéri.

Egymás karjaiban aludtunk be, miután elragadott minket a vágy, én pedig csak hallgattam, ahogy Lou a mellkasomon szuszog. Nem akartam elaludni, mert ott akartam neki lenni, ha ismét felriad a rémálmaiból. Egyszerűen utálom őt ilyennek lenni. Még mindig tehetetlennek érzem magam ezzel szemben és mivel egyre csak rosszabbodik az állapota... állapota... ezért félek is.

Félek, hogy történni fog vele valami, amit látnom kellett volna előre és még időben megállítanom. De nem vagyok elég ehhez! Nem ismerem a mentális betegségeket abc sorrendben, mint ő, vagy Zayn...

Zayn talán tudna segíteni? Még ha most nem is beszélnek, nem hagyná, hogy Louis őrületbe kergesse magát, vagy igen? Biztos vagyok benne, hogy nem!

Segítséget kellene kérnem tőle? Lou biztos, hogy kibukna, amiért a háta mögött cselekszem, de ezt az ő érdekében teszem! Mert fontos nekem.

Mocorogni kezdett.

- Szia - üdvözöltem egy mosollyal. Olyan aranyos volt, kora reggelente, mint egy kómás kismacska. Emellett persze ugyanolyan kócos is, de ez számomra csak még vonzóbbá tette.

- Mennyi az idő? - beleásított a kérdésbe, és összeragadt szemeivel a telefonjáért nyúlt rajtam keresztül, az éjjeliszekrényhez. Ahogy a nyaka a szám közelébe ért, nem voltam rest belepuszilni.

- Még nagyon korán, és ma végre átaludtál egy egész éjszakát! - egy büszke mosoly váltotta fel az előzőmet, ő pedig elkerekedett kékjeivel nézett rám.

- Te mégis... Azt ne mondd, hogy emiatt nem aludtál semmit! Ne merészeld nekem kitalálni ezt a hülyeséget! - olyan aranyos, amikor megpróbál szigorúnak tűnni.

Beharaptam az ajkamat, és megbánóan néztem rá.

- Na ide figyelj... - elhelyezkedett a lábaim között, aminek hatására a reggeli merevedését intenzíven érezhettem, miután rám feküdt. - Tudom, hogy mostanában rengeteg okot adtam arra, hogy aggódj értem. Soha nem kértem, hogy teremj ott és ments meg, de megtetted, és ezért hálás vagyok. De nem akarom, hogy miattam aggódj minden egyes pillanatban! Tudok vigyázni magamra, Hazz. Viszont örökké gyűlölném magam, ha veled történne valami miattam! Azt soha nem tudnám megbocsátani magamnak.

Csak néztem, azokat az élénken csillogó kvarcos szemeket, és egyszerűen nem akartam megtörni ezt a pillanatot. Azt akartam, hogy örökké így maradhassunk.

Közbe akartam szólni, hogy nem, igenis az én kötelességem őt megvédeni minden rossztól, ami a nyomában van és el akarja kapni, hogy elragadja tőlem! El akartam neki mondani, hogy nagyon is féltem őt, mert akármennyire is próbálja eltitkolni, látom rajta, hogy nincs jól. Tele voltam gondolatokkal, amiket el akartam, el kellett volna mondanom neki...

De nem tettem.

Mert most itt van velem, és csak ez számít. Nem érdekel mit hoz a holnap, nem érdekel mik zajlanak a háttérben, mert most itt van velem. Louis Tomlinson, a férfi, akibe beleszerettem itt van velem, és ezt az érzést soha nem hagyom senkinek, hogy elvegye!

- Min gondolkodsz ennyire? - feltűnt neki, hogy túlságosan csendben vagyok. Közelebb hajoltam hozzá, és a szájára adtam a mai napunk első csókját.

- Csak azon, hogy milyen gyönyörű vagy.

- Oké, Mr. Szentimentalizmus, elárulom neked, hogy egyik férfi sem örül annak, ha valaki gyönyörűnek hívja. Egyik sem - megrázta a fejét, hogy nyomatékot adjon a szavainak.

Megfogtam a derekát, és fordítottam a helyzetünkön. Föléhajolva tornyosultam rá, miközben ő a párnák közé volt szorítva.

- Nem is kell örülnie minden férfinak. Nekem csak egy férfi öröme számít, és ő nagyon is örül annak, ha hangoztatom, milyen gyönyörű az álla vonala -ráhajoltam az említett részre, és egy csókot hagytam rajta -, hogy milyen gyönyörű a szája vonala - ide is kapott egy csókot -, hogy mennyire oda vagyok minden egyes izmáért, ami a testét építi - ajkaimmal megindultam a mellkasától, és apró csókokkal végigpusziltam egészen a köldökéig, ahol megint felemeltem rá a tekintetem. Az ő ajkai már elnyílva vártak, ezzel rálátást biztosítva rózsaszín, duzzadt nyelvére. Visszahajoltam hozzá, és átdugtam a saját nyelvemet a szájába, hogy táncra hívjam az övét. Lassú volt és érzéki minden egyes ív, amit leírtunk egymás szájába nyögve. Elhajoltam az ajkaitól, hogy vágytól ködös tekintetét az enyémbe zárjam.

- Te vagy a leggyönyörűbb ember, akit valaha megcsodálhattam, Louis Tomlinson.

🦋🦋🦋

Szóval
Ez egy rövidke rész, nem is kapott címet, mint látható, ami azért kellett, mert időközben emlékeztettem magam, hogy ez még mindig egy kibaszott szerelmes sztori csak épp a szerelmi szál kezdett kicsit elkopni😂😂😂😂👏👏👏👏
Vagy hát fene tudja, lehet, hogy csak én vagyok túl kritikus magammal szemben, (amit mellesleg már nagyon sokszor mondtak😭) de akkor nézzük úgy, hogy a fiúknak is kellett végre egy kis pihi😋

Kövi résztől megint pörgünk, ígérem🙏💙💚💙💚