Összetörve 2

39. Csak tarts ki, kedvesem

"- Hunyd le a szemed, Lou."

Csak pislogott felém hosszú, dús pilláival. Aztán hitetlenül felnevetett, majd megrázta a fejét, és mélyen beszívva a levegőt, engedelmeskedett.

Valószínűleg csak azért tett így, mert kíváncsi volt, mi lesz ennek a végkifejlete. Én is, az az igazság.

- Azt ne mond, hogy te most hipnózis alá akarsz vetni! - mondta, már csukott szemeivel.

Kihasználva az alkalmat, hogy nem lát minket, Liam doktor felé fordultam, és segítségkérően pislogtam rá.

- Ne aggódj, Louis. Én ebbe bele sem fogok szólni. Csak és kizárólag Harry képességeit mérjük fel ezzel, és ha sikerrel jár, azt mindketten sikerként könyvelhetitek el - szólalt fel Payne.

Louis csak ismét felnevetett, és megrázta a fejét, mint aki el sem hiszi, hogy mekkora hülyeségbe keveredett.

- Nem tudom, miben mesterkedtek, de ha arról van szó, hogy Harry képességeit hogyan mérjük fel, ennél sokkal jobb technikákat is tudnék rá alkalmazni. - csukott szemeivel talán csak még erotikusabbak voltak, azok a huncutsággal megtelt ajkai, melyeket egy féloldalas mosolyra húzott.

Meg kellett köszörülnöm a torkomat, hogy visszaálljon a vérkeringésem az agyam felé.

- Na mutasd, cicabogár, mire vagy képes! - beharapta az alsóajkát, ezzel megint csak engem kínozva. Válaszolva erre, megszorítottam a combjait, amin még mindig a kezeimet tartottam. Direkt, túljátszva magát felnyögött, hogy még komolytalanabbá és kínosabbá tegye a légteret számunkra, de ezen már nekem is el kellett mosolyodnom, mert hármunk közül most már csak Liam jött zavarba Lou színjátékán.

Visszafordultam vörös ajkú, provokatív szerelmemhez, és bár ő nem láthatta, de egyenesen a lehunyt szemeit néztem.

Payne azt mondta, bármit használhatok ahhoz, hogy eltereljem a figyelmét, ha elég közel tartom hozzá, de ezzel csak annyi bajom volt, hogy ha Lou és közém emelek egy tárgyat, nem fogom tudni megállni, hogy ne nézzek a mámorító kékségbe, ami végül engem ejt tranzba. Úgyhogy úgy döntöttem, egyből a nehezebb fokozattal kezdem, és csak a hangommal próbálom terelni a tudatát az álomvilág felé.

- Louis - szólítottam meg, mire megemelte íves szemöldökeit. - Azt szeretném, ha most csak a hangomra összpontosítanál!

- Az nem lesz nehéz, drágám. De neked menni fog, hogy ne csuklódjon el az a mély, torokrekesztő, orgazmust előidéző hangod? Tudod, ha elrontod egyszer is, utána már semmi esély, mert az agy onnantól végig a megismétlő hibát fogja keresni, és türelmesen kivárja, míg meg is találja, mert...

-Louis! - szakítottam félbe, szándékosan mélyebb hangfekvéssel.

Ráharapott a szájára, és a kezeit a csuklóim köre fonta, miközben lejjebb csúszott a székben, ezzel tökéletes rálátást biztosítva méretes férfiasságára, ami körül már feszült a nadrág. Szándékosan csinálja!

Ismét Liamre néztem, hogy csináljon már valamit, vagy nem tudom, de ez így nem fog menni nekem sem...

Ő azonban csak páholyból figyelte az eseményeket, konkrétan velem szemben, és felhúzott szemöldökével várta, hogy mit lépek. Ha Louis azelőtt is így viselkedett komoly témáknál, amik őt is érintették, nem csodálkozom, hogy Liammel folyton összezörrentek... Néha olyan érzésem van, mintha Lou még csak a lázadó kamasz korszakát élné.

- Na? Varázsol már, dr. Styles? Vagy megint szükségét érzi egy sztetoszkópnak a nyaka körül?

- Louis, kérlek! - kértem könyörgően.