Összetörve 2

4. Semmi bajom

"- Ez meg ki?
- Az új főnökünk, dr. Mason Kurvamagas Grey."

Senki nem szólt senkinek hazafelé úton. Zayn az utat figyelte, Louis a magával hozott papírokat bújta, én pedig amikor éppen nem Lou gyögyörű állvonalán legeltettem a szemeimet, akkor a gondolataimba feledkezve néztem ki az ablakon. Beszélnem kell vele, ha hazaértünk, különben felrobbanok!

Ahogy megérkeztünk és bementünk a házba, mind a hárman három felé mentünk. Lou egyből beviharzott a fürdőbe, amit annyira nem értettem, de valószínűleg a földön hempergés nyomait mossa csak le magaráról. Az lehet, hogy rám is rám férne...

Zayn a terasz felé vette az irányt, és még az eltolható üvegajtó előtt a szájába vett egy cigarettát, majd rágyújtott.

Én meg ott maradtam a nappali közepén egy szál magamban. Azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, milyen jó lenne, ha lenne egy macskám. Vagy egy kutyám. Bármi, amivel ilyenkor beszélgetni tudnék, miközben az ölembe veszem és simogatom.

Még mielőtt a magány legmélyebb bugyraiba sülyedtem volna, úgy döntöttem, ránézek Lou-ra. Bekopogtam a fürdő ajtaján, és bekiabáltam, hogy én vagyok az. Egy hangos "gyere" hangzott el, majd óvatosan bedugtam a fejem.

Lou a mosdókagyló föle hajolva támaszkodott, és az előtte lévő beépített tükörben találkozott a tekintetünk. Sápadt volt az arca és vizes is. Valószínűleg most mosta meg.

- Minden rendben? - kockáztattam meg a kérdést, és odasétáltam szorosan mögé.

- Ja. Igen, jól vagyok, csak kicsit fáradt - lehajtotta a fejét, aztán elém fordult. Keserű kék szemeit rám emelte, és fáradtan rám mosolygott.

- Ki volt az az alak? - tőle is hallani akartam, hogy szerinte kicsoda.

Egy pillanatra összevonta a szemöldökét, mint aki nem tudja kiről beszélek, aztán kisimultak a vonásai, és idegesen a hajába túrt.

- Minden bajom okozója, az új főnököm személyében - oldalra fordította a fejét, és elbambult.

- Történt is valami, ami miatt félre kellett hívnia, vagy csak nem tud nélküled létezni, már az első napja után?

Rám nézett megint, és hosszasan tanulmányozta a tekintetemet. Igyekeztem fapofával állni a nézését, mielőtt bármit is leolvasna a vonásaimról, de nem tudtam eléggé elrejteni a féltékenységemet, ami lassan felőrölt.

- Hazz, ne csináld! Ne képzelj bele dolgokat! Kora reggel nekem jött én meg elküldtem a kurvaanyjába, mert nem tudtam még, hogy kicsoda. Erre a konzultáción megbosszulta és lejáratott mindenki előtt. Csak emiatt jött oda bocsánatot kérni, amit te is láttál már - tenyerét az arcomra simította, én pedig lehunytam a szemeimet és az érintésébe hajoltam. Vettem egy mély levegőt és újra ránéztem.

- Lehet, hogy neked csak ennyi történt, de Lou... - gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg. - Az az ember mást is akar! Ez messziről látszott pedig csak egy pillanatig láttam, hogy mi folyik ott.

- Hülyeségeket beszélsz! - mondta lágyan.

- Nem! - kezembe vettem az övéit és megszorítottam. - Hidd el nekem, ha van valami, amihez értek az emberekkel kapcsolatban, akkor az az, hogy felismerem, ha valaki bele van esve a másikba!

- Ebben nem is kételkedek.. - megforgatta a szemeit, és elmosolyodott. De a hibátlan mosolyával most nem tudott megnyugtatni.

- Louis! Vedd komolyabban, kérlek!