Összetörve 2

5. Payne

L.

Álmomban a kórház falai vettek körül.

Hogy honnan veszem, hogy álmodok?

Jó kérdés. Inkább csak nagyon reménykedem benne.

A sötét folyosók, az üresség érzete és a belülről fakadó tenni akarás emlékeztet valami olyasmire, amit már egyszer átéltem.

Célirányosan indultam el amerre a lábaim vittek, mert úgy tűnt, semmi beleszólásom nincs az eseményekbe.

Üres szobák ajtajai mellett mentem el, kihalt folyosók egymást követő üressége vezetett el egészen egy ismerős bejárathoz. Kinyílt az ajtó, én pedig beléptem.

"- Jó estét, Louis." - hangzott fel a rég nem hallott hang.

Dr. Payne, kezében egy orvosi szikével sétált egyenesen felém. Nem mozdultam. Még akkor sem, amikor a szikét a torkomhoz érintve, szép lassan, ráérősen húzta végig a bőrömön, kicsorduló vérem pedig fagyos érzetet hagyott maga után. Becsuktam a szemeimet, és csak vártam, hogy felébredjek.

Egy másik hang kúszott be az elmémbe, magával szakítva minden ép gondolatot és értelmet.

Harry.

"- ...hatalmasat csalódtam benned, Tomlinson."

Ezúttal az ő kezében volt a vágóeszköz, és ha lehetett, csak még mélyebb sebet okozott vele.

Könnyeim kicsordultak. Éreztem. De hang nem jött ki a számon.

Ismét becsuktam a szememet, hogy vége legyen a rémálomnak.

Valami hideget éreztem a tenyerembe fúródni. Azonnal kinyitottam a szemeimet.

Ujjaim a szikét ölelték körül, és ezúttal én tartottam valaki másnak.

Zayn.

Könyörgő tekintettel nézett rám, de én nem tettem semmit. Szorosan tartottam az eszközt, közel a torkához, és egy határozott mozdulattal belevágtam a húsába.

Ömlött belőle a vér, mintha csak szabadulni akart volna egész eddig a testéből.

Egyedül voltam a szobában.

Hirtelen nedvességet éreztem a kezeimen. Felemeltem őket, és valami feketés folyadék égtelenkedett rajtuk. Végigfolyt az ujjaim között, le, egészen a könyökömig.

Vér.

Az enyém?

Nem hiszem.

Hangok. Sikítanak!

Fülemhez kapom a kezeimet, és a térdemre zuhanok, hogy összekuporodva kevesebbet halljak belőlük, de olyan, mintha nem is kívülről szólnának.

Belőlem kiáltanak.

Felriadok.

Hangosan ziháltam, és mivel túl hirtelen nyitottam ki a szemeimet, az erős fénytől kicsit összerándultam. A szemeim elé kaptam a kezem. Felültem, és letöröltem a homlokomat, ami csak úgy úszott a verejtékben. Fáradt volt az egész testem, és fájt mindenem. Kicsit sem érzem úgy, mintha aludtam volna egy kiadósat.