Összetörve 2

11. Miért tetted?

L.

A nap végére ismét a párnák között végeztük. Volt is mit levezetnünk bőven, úgyhogy nem volt egy elnyújtott menet egyik sem. Általában, amikor már a kifáradástól dőlünk hanyatt, kábé egy óra múlva Harry ujjait érzem meg a hátamon, vállamon, nyakamon vagy egyéb más testrészemen. Ezzel jelezi, hogy készen áll egy új körre.

Nem panaszkodtam őszintén szólva. Ezen az estén legalább nem kellett a rémálmaim elől menekülnöm, és rettegve várnom, hogy esetleg mégis elnyom az álom. Lehet, hogy lassan meg kéne nézetnem magam egy kollégával...

Szombat reggel lévén ma nem megy senki sehová. Hazza-val összebújva fogjuk tengetni a napot. Ez már el van döntve, nincs beleszólása semmilyen nagyhatalomnak! Felőlem aztán az univerzum is összedőlhet.

Mondtam én, és ekkor megcsörrent a telefonom.

Összerezzentem a hirtelen ért hanghatásra, majd kómás szemeimen alig kilátva kapkodtam a fejemet a telefon irányába. Át kellett nyúlnom Hazza-n, amire ő is mozgolódni kezdett, de benne még nem volt annyi erő, hogy ébrenléti állapotot mutasson.

- Halló... - grimaszolva vettem fel anélkül, hogy megnéztem volna ki hív.

- Loueh... te vagy az...?

Összevontam a szemöldököm, és felültem az ágyon. A hang ismerős volt.

- Ki beszél...? - nem akartam elhinni.

- Nem ismered fel egyetlen igaz, jó barátod, Loueh? - belenevetett.

- Zayn? Hol vagy? - kezdtem aggódni. Hazza megérezte a hangomon, hogy baj van, ezért ő is felült mellém, és megszállottan fürkészte az arcomat.

Hallgattam a lassú, szaggatott beszédét a vonal túlsó feléről, és a néha eltorzuló, ziháló hangját. Nagy nehezen sikerült megfejtenem, mit mond, és ahogy megértettem, hogy egy utcára jár innen, azonnal kiugrottam az ágyból, és a ruháimat kapkodtam magamra, miközben a telefont szorosan a fülemhez tartottam. Próbáltam beszéltetni, de egyszer csak megszakadt.

- Mi történt..? - Hazz mély hangjával, érdeklődve jött oda hozzám, miközben sikerült magamra erőszakolnom a nadrágomat.

- El... el kell mennem, Hazz... Maradj itt! Azonnal jövök! Keress valami tálat és a konyhában találsz sót, öntsd fel vízzel egy pohárban!

- Mi? Lou...!

- Csak csináld!

Szaladtam, ahogy csak a lábaim bírták. El sem tudom képzelni, mégis mi a faszom történt azzal az idióta, utolsó élettelen gyökér fasszal... Csak merjen nekem tág pupillákkal szédelegni az utcán és agyon vágom!

Ott van.

- Zayn! - üvöltöttem neki, de semmi reakció. Csak sétált tovább azellenkező irányba, mint én. Utolérve megragadtam a vállát, és kicsit sem gyengéden magam felé fordítottam. Szorosan rámarkolva tartottam a kezeimet a karján, hogy megrázzam egy kicsit, de olyan instabil volt, hogy azonnal összeesett volna, ha nem kapok utána.

- Mi a faszomat szedtél be, bazdmeg?! Válaszolj az isten basszon meg! - felpofoztam, de semmi ellenállásba nem ütköztem. Értelmetlen szavakat hordott össze-vissza, és megjegyezte, hogy nagyon jól áll a lila haj.

LSD.

Megadóan megráztam a fejemet, és a hátamra kapva elindultam vele a ház felé.

- Ha eddig nem sikerült megölni magad, most én foglak...

Szitkozódva dörömböltem az ajtón, majd Harry kinyitotta. Értetlenül, elkerekedett szemekkel figyelt minket, de nem kérdezett semmit. Gondolom tudja, hogy most csak rajta csattanna a hangulatom. Okos fiú.