Összetörve 2

28. Üdv a fedélzeten, kolléga!

"Egy őrült világban, csak az őrültek épelméjűek."

H.

Mivel parancsba kaptam, hogy ma ki se tegyem a lábamat, jobb híján bealudtam.

Nagyon jót tett, hogy tegnap végre beszélgettünk apával, ha csak telefonon is. Azt mondta, hamarosan itthon lesz és találkozhatunk élőben is, bár ha belegondolok, hogy először szembesülni fog azzal, hogy már megint csak bajba kevertem magam, nem hiszem, hogy túl büszke lesz rám.

Louis szavai is sokat segítettek. Nagyon jó hallgatni, ahogyan beszél, és nem feltétlenül arra gondolok, ahogy tegnap beszélt, hanem úgy általánosságban. Megnyugtató hangja van. Egy pillanara el is felejted az összes gondot, ami a válladat nyomja. Érezteti velem, hogy fontos vagyok és, hogy számítok. És ez nagyon jólesik. Nem is érdemlem meg.

Talán meg kéne köszönnöm neki valahogy. Menjek elé egy rózsacsokorral a kezemben? Áh, az nagyon... klisés lenne. Talán csak összeütök egy vacsorát. Annak több értelmét látná ő is. Valahogy nem érzem úgy, hogy egy talpig romantikus alkat. Igazából nagyon is az, csak még nem tud róla. De ha néha megmutatnám neki, hogy miket művel a külvilág szemével, maga is meglepődne rajta. Néha tényleg olyan érzésem van, mintha csak nem akarná magát sebezhetőnek mutatni, ezért rejtőzik emögé a "megfigyelő-okos doktor" álca mögé. Ami azért valljuk be őszintén kibaszott jól áll neki! A szemüvegét is hordhatá többet... Na ennyit a nyugalmi állapotomról.

Sajnos, én is csak emberből vagyok, és Louis szemüveges arcára gondolva kicsit meg kellett dolgoztatnom magam, mert már egy ideje amúgy is gyűlt bennem a feszültség ezen a téren is. Ma el kell kapnom vacsora után!

A fürdő felé igyekeztem, miután kicsit sikerült lecsillapodnom, de még előtte ránéztem a telefonomra. Délelőtt fél tizenkettő volt. Kaptam egy üzenetet Lou-tól, hogy melegen ajánlja, hogy ágyban legyek, és pihenjek. Féloldalas mosolyra húzódott a szám, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, lefényképeztem neki a jobb kezemet, amin még ott csillogott az iménti élvezetem bizonyítéka. Annyira szeretném látni abban a pillanatban, amikor ezt megnyitja, hogy milyen reakciót vált ki belőle. Persze, a kép után odaírtam, hogy este ezt már nem akarom egyedül csinálni és, hogy várni fogja egy kis meglepetés is.

Tovább nézve az értesítéseimet, találtam egy ismeretlen számról jövő üzenetet is. Megint.

Ki a fene unatkozik ennyire? Zach? Nem hiszem. Ezek az üzenetek magasabb intelligenciára utalnak. Liam? Minek? Mondta volna, mikor beszéltünk. Ráadásul nincs is semmi haszna abból, hogy csak összezavar. Ő most eléggé Zaynre koncetrál. Mással meg úgy nagyon nem tartom a kapcsolatot, és ezek csak mostanság kezdődtek...

Végül nem foglalkoztam ezzel sem, és végre eljutottam a fürdőig, ahol ledobáltam a gönceimet, majd beléptem a zuhanykabinba, és megengedtem magamra a relaxáló forró vizet. Talán megemlítem este Lou-nak, hátha ketten okosabbak vagyunk és tudunk vele valamit kezdeni. Nem akarok még jobban a terhére lenni, de ez most már kezd az őrületbe kergetni.

L.

Harry az isten basszon meg! Erre mi szükség volt úgy mégis? Most merevedéssel kell bemennem a főnökömhöz, hogy leadjam a mai napot. Hát ez kurvajó!

Szóval mélyeket lélegezve próbáltam lecsillapítani magam, amit az a bizonyos kép idézett elő. Értem én, hogy neki még sokkal inkább szüksége van erre, és végső soron én vagyok a hibás, amiért helyzetjelentést követeltem. De most ennek köszönhetően úgy kell a számba harapnom, hogy elűzzem a mocskos gondolataimat. Most olyan szívesen felrángatnám megint abba a kihalt szobába a negyediken, és addig dugnám, míg lábra sem tud állni. Este meglepetést ígért, szóval nagyon remélem, hogy az asztalon fekve fogom találni szét tett lábakkal, vagy sarkon fordulok.