Összetörve 2

43. Te egy nagyon beteg ember vagy

H.

Félek Louis-tól.

Mióta visszahoztuk... Visszahoztam őt az álomvilágból - ahova végső soron én is küldtem be-, azóta egyszerűen nem tudom ki ő többé.

Liam doktor azt mondta, ne csináljak semmi olyat, amivel felzaklatnám, mert valószínűleg valami traumát szenvedett el, miközben tranzban volt.

Rossz helyre küldtem volna?

Én csak elképzeltem egy helyet, ahol én jól érezném magam. Az én fejemben az a hely tényleg gyönyörű volt, mondjuk én csak Lou-val tudtam elképzelni ott magam.

Zayn viszont felzaklatta.

Lehet, hogy ez a baj?

Bevallom őszintén, kihallgattam a beszélgetésüket, mert nagyon zavart, ahogy Lou rám nézett, majd kiparancsolt a lakásból. A konyha ablakához közel simulva hallgattam, ahogy átszűrődik minden hang, amit egymásnak intéztek.

Kicsit sem tetszett.

Louis végig feszült volt és gyanakvó. Szinte már mániákus! Zaynt meg tudom valamelyest érteni, hiszen nekem sem tetszene, ha egy hosszú alvásból egyszercsak úgy ébrednék fel, hogy minden a feje tetejére állt.

Nagyon csúnyán ott hagyta Lou a barátját, engem pedig zokszó nélkül ott hagyott volna, ha nem követem.

Aznap este, amikor hazaértünk, Lou nagyon erőszakos volt velem.

- Szeretném viszonozni a kis büntetésedet múltkorról - szemfogai kivillantak, és a legördögibb mosollyal találtam szembe magam, amit életemben láttam.

- Lou, én...

- Ne ne! - tapasztotta be a számat egy hirtelen mozdulattal, amitől bevertem a fejem a falba, mert első dolga volt felkenni rá, ahogy megérkeztünk a négy fal közé. - Te ma este maximum csak annyit mondhatsz, hogy "igenis, doktor úr" vagy pedig "kérem, doktor úr". Érthető voltam?

Félve bólintottam, szemeimet nem mertem pislogásra kényszeríteni. Annyira rémisztő volt az az aura, ami belőle áradt, hogy jobbnak láttam most nem ellenkezni.

- Helyes - elvette a kezét a számról, de ezzel a lendülettel az ágyékunknál kezdett matatni. Egy határozott, kicsit sem gyengéd mozdulattal kihúzta az övemet a nadrágomból, és kényszerített, hogy megforduljak arccal a fal felé. Kezeimet erősen a hátam mögé szorította, és csak azt vettem észre, hogy a bőr anyaga erősen a húsomba tép.

Összekötötte a kezeimet.

Szorosan a fülemhez hajolt, és rekedtes hangon beledörmögött.

- Nagyon rossz fiú voltál, Hazza. Szeretném, ha tudnád, hogy ezt most mind szeretetből fogom tenni veled. Egyedül azt kell a tudatodba vésned, hogy a fájdalom, amit neked fogok okozni, a közelében sincs annak, ami engem naponta kínoz. A fájdalom jó, Hazz. Emlékeztet rá, hogy még életben vagy.

És ahogy kérte, ezeket a szavakat mélyen a tudatomba véstem.

Szombat van. Szerencsére nem kell megjelennem annyi ember előtt így.

Reggel, amikor Lou elment itthonról, direkt megvártam, hogy becsukódjon az ajtó, jelezve, hogy tényleg egyedül vagyok. Egészen addig a paplan alatt lapultam, és úgy tettem, mintha még aludnék. Miután elment, egyenesen a fürdőbe mentem, és ott is a tükör előtt álltam csak meg.