Összetörve 2

45. Mi történt utána?

"- ...Liamnek van egy elmélete, de még nekem sem mondta el..."

Idillikus hangulatunkat az ajtón való kopogás szakította meg.

- Gyere! - kiabálta Zayn, és ezzel egyidőben Liam feje bukkant elő az ajtó mögül.

- Látom, jól elvagytok - gyengéd vonásokkal az arcán lépett oda hozzánk, és az ágyra ült. Egyik karját átdobta Zayn dereka felett. Olyan jó volt őket nézni.

- Igen, úgyhogy ki is mehetnél, hogy még jobban el legyünk... - kacér mosolyra húzódott Zayn szája, amit csak félszögből láthattam, ahogy felnézett Liamre. Az orvos erre nem válaszolt, csak belecsípett a fekete hajú oldalába, aki ettől összehúzta magát, majd fellendítette magát, és barátja ajkaira hajolt. Rövid puszi volt csupán, de mindkettőjük arcán a boldogság vonásai ültek ki.

El sem akarom hinni, hogy ez a két ember, ugyanaz a két ember, akiket régebben megismertem. Annyira más volt mindkettő. Nehéz időszak állt az ő hátuk mögött is, és elképzelni sem akartam, hogy Liam lelkében milyen folyamatok zajlottak le, miközben Zayn gyógyulására koncentrált. Jó érzés tudni, hogy az ő szerelmük a kitartásból táplálkozik.

- Na, elég lesz az ingyen pornóból! - lökte el magát Zayn Liamtől. - Vedd elő az orvosi álcád, és magyarázd el nekünk a fontos dolgokat. Vigyázz, mert ha nem fogom tudni lefordítani Harrynek a szavaidat, teszek róla, hogy téged is ezzel a kenőccsel kelljen lekezelni! - felemelte a tubust, amit rám használt, és meglegyintette Liam orra előtt, amire aztán gyengéden rá is koppintott vele.

Liam arcára persze rögtön kiült az értetlenkedés, én pedig szégyenemben inkább a párnába temettem az arcomat.

- Hoppá - leesett neki, hogy nem hiába kérettem át magunkat egy külön szobába.

Liam sóhajtott.

- Van ennek bármi köze ahhoz, hogy Harry nem akar felülni?

- Lehetséges... - mondta halkan Zayn.

Tovább nézett engem, amit csak éreztem, ahogy kirázott a hideg az alapos tekintetétől.

- Louis? - nem válaszolt a kérdésre senki, de ő is tudta, hogy telibe találta a helyzetet. Idegesen felsóhajtott, és végighúzta az arcán a tenyerét. - Mit csinált? - Zaynnek címezte a kérdést, mert én még mindig nem voltam hajlandó feléjük fordulni. Fájt volna látnom még egy elutasító tekintetet.

Zayn mozgolódni kezdett, és arrébb húzódott, hogy Liam is megláthassa a véraláfutásokat a hátamon, és a horzsolást a csuklómon.

Ekkor fordultam csak vissza feléjük, ők pedig egymásra néztek, és csak a pillantásukkal kommunikáltak egymással. Zayn ráemelte kezét Liam vállára, és gyengéden megsimogatta, jelezve, hogy ne mondjon semmi durvát.

Az orvos, meglepően magasabb hangján szólt hozzám.

- Harry, szeretném, ha egy ideig most nem találkoznál Louis-val. Ez nem a te hibád, inkább az enyém, hogy rávettelek erre. De a saját testiépséged érdekében jobb lenne, ha nem mennél a közelébe, míg tart a kezelése. Egyúttal megígérem neked, hogy addig nem nyugszom, míg vissza nem állítom normális állapotába!

Hittem neki. Talán csak azért, mert annak idején Zayn gyógyulásánál is ezt mondta, mielőtt el tudta volna egyáltalán kezdeni a folyamatot. És Zayn most itt ül kicsattanó egészségével, Liam szemeiben pedig ugyanazt az elhatározást láttam felcsillanni, mint Zayn esetében.

De bármennyire hittem a szavainak, bele se tudtam gondolni, hogy én Louis nélkül eltöltsek akár csak egy napot is! Nem menne... Függök tőle. Nem tudom magam megvonni az illatától, a hangjától, az érintésétől...