Összetörve 2

29. A doktor vagy a civil?

L.

Ez a dumcsiparti Hazza igazgatójával sikeresen elterelte a gondolataimat felszakadt bütykeim okozójáról.

Harry apja, mint mindig, most is vidám és készséges volt minden szempontból. Ő már a suli előtt várt rám, ezért amikor megérkeztem, a sűrű bocsánatkérések után, amiért elkéstem, váltottunk pár szót. Nem is kézfogással, hanem egyből egy öleléssel köszöntött, ami nagyon jólesett megmondom őszintén. Azt hiszem, ha kérhetnék egy apukát, olyat kérnék, mint amilyen Hazz-nek is megadatott. Bájosan kompenzálja az élet, hogy az anyja olyan amilyen, de cserébe egy ilyen apukával áldotta meg.

Megkérdezte, mi újság velünk, visszakérdeztem, hogy milyen volt a "nyaralása", és lényegében még tíz percet húztunk a találkozóból. Annyi baj legyen. Persze, nyilván Harrynek fontos ez az egyetem, ezért mindketten megfogadtuk egymásnak szavak nélkül Desmonddal, hogy nem hagyjuk elúszni az eddig megszerzett tanulmányait. Innen ma csak nyertesként fogunk kivonulni.

Az igazgató, mint kiderült, szívsebész másodállásban a kórházunkban, úgyhogy egyből megvolt a közöshang köztünk. Innentől kezdve már csak igazából bratyizás volt, de aztán sajnos feleszmélt, hogy mi okból is fújt ide minket a szél.

Torkát köszörülve állította át magát közemberből komoly, szigorú igazgatóvá, majd Desmondhoz fordult. Elmondta neki a száraz sablonszövegeket, amik az iskola házirendje és annak megszegésével járó eljárásokról szólnak, aztán szóvá tette, hogy miután rajtakapták őket, a két fiú közül csak az egyik jelent meg. Bár az evidens tanár, aki megtalálta őket "az aktus közben" - így fogalmazott -, felszólította mindkét félt, hogy tegyék tiszteletüket előtte.

Természetesen ez már egy rosszabb pontnak minősült Hazza részéről, de én készen álltam rá, hogy kimagyarázzam. Abban nagyon jó vagyok, de itt még csak meg sem kellett erőltetnem magam.

- Mr. Styles - szólította meg apukát dr. Reiss. - Az Ön fia rendkívűl intelligens és szabadgondolkozással bír. Jó jegyei vannak és szorgalmasan elkészít mindent, amit a követelmények kiszabnak rá az egyetemi előadások során. Nem lógott eddig egy óráról sem, a késés pedig szóba sem jött - mondta, miközben a papírjait olvasgatta, amik valószínűleg a tanárok által írt véleményeket mutatták Harryről. Levette a szemüvegét, miután már nem volt mit olvasnia, és Desmondra nézett tanácstalanul. - Éppen ezért nem bírom egyszerűen megérteni, hogy mi történhetett. Kérem, segítsen tisztázni ezt a bizonyára félreértést.

Szóval a mi pártunkat fogja. Ez jó. Ez nagyon is jó, mert így könnyebb lesz, mint gondoltam.

Mr. Styles éppen bele akart kezdeni a védőbeszédébe, de hát szerencsétlen csak felszínes információk alapján tudhatja, hogy mi történt valójában.

- Majd én, ha megengedi! - szólaltam fel, mire mindkét tekintet rám szegeződött. Kénytelen voltam kicsit feljebb ülni a székemben, ami már kezdett kicsit kényelmetlen lenni. - Szóval az a helyzet, dr. Reiss, hogy Harryt akarata ellen kényszerítette bele ebbe az "aktusba" a másik fiú. De nem is igazán beszélhetünk aktusról, mert nem történt semmi igazán - ennyire még soha nem fájt a mosolygás.

Felemelte a kezét, hogy megállítson a mondandómban, amit folytatni akartam, és kissé összehúzta a szemeit.

- Ne haragudjon meg, dr. Tomlinson, ha kissé faragatlan leszek, de Ön itt most tulajdonképpen milyen szerepet is képvisel? Hozzátartozó netalán? - már nyílt volna a szám, hogy válaszoljak, de nem hagyott végül megszólalni. - Arra szeretnék inkább választ kapni, hogy kicsoda Ön Harold Stylesnak.

Nagyon szívesen szerettem volna odavágni a fejéhez, hogy a szeretője vagyok, te seggarc, de most modorálnom kellett magam. Ami eléggé fájt egy kicsit. Nem mondhatom ezt, mert ki tudja mennyire kezeli diszkréten ezt az információt, és nem célom Harry egyetemista éveit pokollá tenni.