Cara Stone élete

2. Évad 18. Rész

És akkor megláttuk Dylant. A szemében olyan mértékű gyűlölet volt, hogy betöltötte az egész termet. Utálta Theot. És engem is. Dylan kínosan elnevette magát, majd megindult felénk. Theo hirtelen ledobott a hátáról és arrébb lökött, aminek következtében elestem, de így csak őt érte a hatalmas ütés. Dylan iszonyat gyorsasággal ment neki Theonak, aki a lendülettől elesett és Dylan ráugrott, majd elkezdték ütni egymást. Mindenki csak nézte a jelenetet ledöbbenve.
- Csináljatok már valamit! -üvöltöttem a fiúkra, mire észbekaptak és szétválasztották őket.
- Dylan Benetton az igazgatóiba! Azonnal! -üvöltötte a tanár önmagán kívüli állapotban.
Gyorsan Theohoz siettem. A sebei felszakadtak, tiszta vér volt az arca. Felhúztam a földről, majd elindultunk az iskolaorvoshoz.
- Köszönöm. -súgtam a fülébe, ő meg belepuszilt a hajamba.
Fel sem tudtam fogni a történteket. Ha Theo nem dob le a hátáról, és nem lök el, akkor Theo egyenesen rám esett volna, és Dylan mindkettőnket szétvert volna. Dylantől egyszerűen hányingerem volt. Képes lett volna engem is megütni. A gyomromban görcsök keletkeztek ahogy belegondoltam, mi történt volna, ha... De szerencsére nem így történt. Theo miatt. Az orvosi szobába szerencsére gyorsan végeztünk.
- Vissza akarsz menni? -kérdezte.
- Nem. Menjünk haza. -feleltem.
Theo leült a folyosón én meg beszaladtam a terembe, és kihoztam a cuccunkat. A tanár szerencsére megengedte, hogy hazamenjünk. Visszamentem Theohoz, és elindultunk a kocsiba. Az út halkan telt.
- Sajnálom. -motyogtam.
- Mégis mit? -kérdezte mosolyogva.
- Ezt...ezt az egészet. Hogy ilyen az arcod. -mondtam miközben hozzáértem az arcához és megsimítottam. - Nem kell. Még így is ellenálhatatlan vagyok. -mondta vigyorogva, majd kacsintott egyet.
Megérkeztünk a házunkhoz.
- Feljössz? -kérdeztem félénken.
- Igazam lett. -vigyorodott el Theo.
- Mi? -nem értettem a szitut.
- Emlékszel az évnyitó napján, amikor mondtam, hogy fogod te még kérni, hogy felmenjek? -kérdezte vigyorogva.
- Öhm, nem. -hazudtam, pedig tisztán emlékszek a történtekre. (1. Évad 9. Rész) - Na menjünk. -mondta majd kipattant a kocsiból, nekem meg a torkomba ugrott a gyomrom.