Cara Stone élete

2. Évad 30. Rész (évadzáró)

Az előadás előtt egy órával, amikor végeztek a hajammal és a sminkemmel, már teljesen kivoltam idegileg. - Hova menjek, ha hánynom kell? -kérdeztem, mire a többiek elnevették magukat.
Szóval valahogy így telt ez az egy óra, gyomorideggel. Az idő gyorsan elrepült és a következő pillanatban már a színpadon álltam. Az előadás elején nagyon izgultam, de utána egyre jobban felengedtem és elkezdtem élvezni. Theo jelenléte a színpadon teljesen megnyugtatott. Az egész darabot profin adtuk elő. Azonban a vége nagyon meglepő volt. Számomra legalábbis iszonyatosan. Miután befejeztük az előadást, visszatapsoltak minket. Theo megfogta a derekamat és úgy mentük vissza a színpadra. A következő pillanatban átfordított, és én így a nyaka köré fontam a kezem.
Csak néztünk egymás szemébe, miközben átfogta a derekemat és egyre közelebb húzott magához. A szemét le se vette íriszeimről. Egy laza mosolyt küldött felém, majd egyre közelebb húzódott. Ajkaink között, egy centiméter volt. Mintha megerősítésre várt volna, mire egy aprót bólintottam. A szánk között megszűnt az a pici távolság. Szájával összecsípte az alsó ajkamat, én meg a felső ajkát harapdáltam. Majd nyelve bejutásért könyörgött a számba, amit meg is adtam neki. Egyre szenvedélyesebben csókolt, aminek hatására nyögtem egy aprót, ő meg belemosolygott a csókunkba. Életem legjobb csókja. Az első csókom Theo Perrieraval.
Nem érdekelt a közönség, nem érdekelt, hogy az egész suli minket néz. Semmi nem érdekelt. Csak Theo.
Miután lassan elhúzódtam, egymásra mosolyogtunk, majd a közönség felé fordulva meghajoltunk. Lesétáltunk a színpadról, és amíg a többiek mentek ünnepelni, félrehúztam Theot, hogy beszéljünk.