Cara Stone élete

2. Évad 23. Rész

Az orvos megállapította, hogy nincs agyrázkódásom, de ma igyak sok vizet és vegyek a büfében valami cukrosat. Amikor kimentem a váróba már csak Theo volt ott.
- Lejössz velem a büfébe? -kérdeztem.
- Persze. -mondta majd megfogta a karom és a nyaka köré tette, hogy támaszkodjak rá.
- Noel? -kérdeztem.
- Telefonált a szüleidnek, aztán eltűnt.
- Értem.
Leértünk a büféhez, ahol vettem magamnak egy palack mentes vizet és egy szelet vegán csokit, majd leültünk egy asztalhoz.
- Öm, köszönöm. -suttogtam.
- Alap. -mosolygott Theo.
- Nem. Köszönöm, hogy vagy nekem. -mondtam méghalkabban.
- Basszus Cara, nem ismerek rád. Nem ilyen voltál amikor megismertelek. -mondta Theo gondolkodva én meg csak elnevettem magam.
Kibontottam a csokit és próbáltam harapni belőle, de nagyon gyenge voltam igy alig bírtam rágni. Nagy szenvedés után sikerült leharapni egy szeletet, majd szopogatni kezdtem.
- Cara ez nem AZ, hogy szopogasd. -vigyorgott Theo perverzen, megnyomva az "az" szót.
- Uicces uagy, nem tuok máshogy enni! -mondtam artikulálatlanul.
Theo elkezdett röhögni, mire belőlem is kitört a nevetés. - Fúj Cara, inkább csukd be a szád! -mondta Theo fintorogva, utalva arra, hogy tiszta csoki az összes fogam, meg úgy amblokk az egész fejem.
Igen. Ilyen vagyok amikor eszek. - Hagyjál már. -löktem meg Theot, mire elkapta a kezem és elkezdte leszorítani.
És ekkor egy nagyon aljas dolgot tettem. A csokis arcommal odabújtam Theo vállához, és beletöröltem a számat a fehér pólójába.
- Mi a...-idegesedett be Theo egy pillanat alatt, mire csak röhögve nyulkáltam felé, hogy a kezemet is belétöröljem.
- Jól van Cara, akkor...-mondta majd kibontotta a vizemet és egy pillanat alatt a fejemre öntötte az egész tartalmát.
Sikítva felpattantam a székből és kivettem a csokitmat a csomagolásból és Theo arcának nyomtam. Mindketten nevetve próbáltuk a másikat összekenni valamivel, több kevesebb sikerrel. A következő pillanatban, megszólalt a csengő, és diákok száza áramlott be, az eddig csendes büfébe. Mindenki kíváncsian nézett felénk, majd egy végzős diák, elordította magát:
- Kajacsata!