4. Évad 12. Rész

333 21 0
                                    

Theo lassan a odaért hozzánk, majd megtámaszkodott a pulton. - Megzavartam valamit? -kérdezte felvon szemöldökkel.
- Ami azt illeti igen. -mondtam önelégült mosollyal.
- Ami azt illeti nem érdekel. -kontrázott, direkt ugyanazokat a szavakat idézve. -Két shaket szeretnék. Csokisat. -mondta Willnek, és a hangja olyan szinten lealacsonyító volt, hogy még én is lesütöttem a szemem.
- Azonnal. -mondta Will szórakozottan.
- Hogy, hogy kettő? -kérdeztem Theot.
- Sonjanak viszem. Nagyon aranyos lány. Lehet, hogy délután áthívom hozzánk, ha nincs ellenedre. -mondta Theo, direkt feszítve az idegeimet.
- De. Ellenemre van. Nagyonis. Az én házamba nem hozzol semmilyen lányt. Mégis mit képzelsz? -keltem ki teljesen magamból.
Theo csak gúnyosan elmosolyodott. Pár pillanatig farkasszemet néztünk, majd Will elénk rakta a shakeket. - Kérhetnék inkább egy epreset? -kérdezte Theo.
- Hogyne. -mondta Will majd elvette az egyik üdítőt.
- Hogy te mekkora tahó vagy. -mondtam elképedve. - Miért is? Amúgy kicsit koszos a pult. -mondta Theo, direkt megalázva Willt.
- Igen? Akkor majd én letörlöm. -mondtam és kikaptam Will kezéből a rongyot, és letöröltem helyette.
- Tessék. Mostmár tisztán láthatod, hogy mekkora seggfej vagy, annyira csillog a pult. Csak rá kell nézed. -mondtam szúrós tekintettel.
- Jaj szegény Cara most ideges, mert megzavartam ahogy "ismerkedik". -mondta idézőjelet rajzolva, majd úgy tett mintha letörölné a könnyét.
- Na jó ebből elegem van. Nem tudom, hogy mi bajod van Theo, de elegem van! Hazamegyek! -mondtam majd az öltöző felé vettem az irányt.
Alig telt pár percbe, mire átöltöztem, majd újra a pulthoz mentem, ahol Will állt, és leadtam a kulcsot.
- Ő volt az egyik fiú, mi? -kérdezte mosolyogva.
- Igen. De ha így folytatja, nem sokáig. -mondtam.
- Ha gondolod gyere gyakrabban ide. Minden este itt dolgozok. -mondta majd kacsintott egyet, mire elnevettem magam és kiléptem a hűvös márciusi utcába.
Gyalog indultam el hazafelé, Theo kocsija még a parkolóban állt. Tehetetlenül elnevettem magam majd elindultam hazafelé.
- Hé, várj már meg! Együtt jöttünk, együtt is megyünk. -szaladt utánam Theo.

Cara Stone életeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora