Cara Stone élete

3. Évad 7. Rész

Szinte futottam hazáig. Nem tudtam, hogy mit gondoljak a "barátnőimről". Hátbaszúrtak. És ez rohadt szar érzés. Amikor hazártem, ledobtam a cuccom és felmentem a szobámba. Letettem a borítékot az asztalomra. Nem bontottam ki. Még nem. Nem voltam felkészülve arra, hogy Theo sorait olvassam. Helyette inkább elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem. Amikor legközelebb csekkoltam az időt: 18:46. - Cara, gyere zaba van. -nyitott be a szobámba Noel.
- Nem vagyok éhes. -feleltem és elfordultam
Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a családom kérdezgessen. - Márpedig jönni fogsz. Nem hagyom, hogy itt depibe ess. -mondta, majd az ágyamhoz sétált, és felkapott az ölébe.
Nevetve átöleltem és így mentünk le a nappaliba, ahol nemes egyszerűséggel a kanapéra dobott.
- Idióta! -morogtam, mert elég hirtelen jött az ütés.
- Na, jó látni, hogy visszatértél. -vigyorodott el.
A családi vacsora nagyon kínosan telt. A szüleim nem kérdeztek semmit, de mindenki tudta, hogy van valami baj. Feszültség volt a levegőben.
A vacsi után felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Kezembe vettem Theo levelét. Egy ideig csak néztem, majd kinontottam a borítékot. Egy A4-es papír volt benne. Elkezdtem olvasni a sorokat. Körülbelül a felénél tarthattam, amikor a papírra esett az első könnycseppem. A könny helyén elmosódott a tinta, és átázott a papír. Az első cseppet követte a következő, majd a következő. Nem bírtam végigolvasni a levelet, ezért letettem magam mellé és csak sírtam. Sose gondoltam volna, hogy Theo levelet fog írni nekem. És most megtörtént. Újra a kezembe vettem a levelet és folytattam az olvasást. Az utolsó sornál tartottam: "ha megkaptad a levelet, kérlek írj."
A gondolataimba teljesen elmerültem. A gépem után nyúltam és beléptem a facebookra. Az ismerőseim listájáról Theo nevére kattintottam. "Jelenleg elérhető". Ez állt a neve mellett. Az üzenetre kattintottam és írni kezdtem.