4. Évad 18. Rész

338 20 0
                                    

- Istenem, annyira elegem van már belőleltek és a drámátokból. -forgatta a szemét, majd felállt és kiment a szobámból.
Direkt nem mondtam el, hogy szakítottunk Erickel. Jobb, ha nem tudják. Ráadásul ahogy Theo is mondta, "nekem Eric, neki Sonja". El sem tudom képzelni, hogy milyen megalázó lett volna, ha mondom, hogy szakított velem Eric.
Az este folyamán, egyszer sem mentem ki a szobámból. És szerintem Theo se. Iszonyatosan fáradt voltam. Ez a nap nagyon hosszú volt. Éjfél körül aludtam el. Vasárnap reggel, amikor felébredtem, még mindenki aludt. Lementem a konyhába, ahol csináltam magamnak egy vegán kávét, majd leültem az egyik bárszékre és csak bámultam ki a fejemből. Kb az egész vasárnapom ebből állt. Theoval egy szót sem szóltunk egymáshoz. A lehető legmesszebbről elkerültük egymást, szinte csak ebédnél és vacsinál láttam.
A hétfő reggel, viszont már teljesen máshogy telt.
- Theo mozogjál már! Nem akarok miattal elkésni a suliból. -ordítottam fel az emeletre. - Nyugodj már le. -sietett le Theo a lépcsőn.
Az előszobában felkapta a cipőjét és a kabátját, majd kiment az ajtón, és beült a kocsiba. Ez azért kínos, mert Theo visz minket suliba, mivel anyáék már korán reggel elmentek.
- Na kire is kell várni? -kérdezte Theo vigyorogva.
- Rád. -mondtam szemforgatva, miközben Noel után bezártam az ajtót.
Mindhárman beültünk a kocsiba, majd a sulihoz mentünk. Az egész kocsiút kínos csendben telt, amit mindhárman éreztünk.
- Khm, de kínos. -mondta Noel, hogy még kellemetlenebbé tegye a helyzetet.
Szerencsére nem sokára meg is érkeztünk a sulihoz. Szó nélkül szálltam ki a kocsiból, majd elindultam a kapu felé.
- Cara, mi bajod van? -kérdezte Noel. -A bunkóságnak is van határa! Neked is szia! -mondta Noel, arra utalva, higy köszönés nélkül indultam el.
Nem válaszoltam a bátyjámnak, vissza se fordultam.
- Hagyd, be van sértődve. -hallottam magam mögött Theo hangját, de nem reagáltam rá.
Az első óra ofői volt. A tanár mosolyogva jött be az órára, majd amikor megpillantott, megszólalt:
- Cara Stone! Az igazgatóiba! Most! -szólt az ofő, mire mindenki elhalkult

Cara Stone életeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora