Cara Stone élete

1. Évad 20. Rész

Ahogy megláttam Theot egyből megnyugodtam. Persze ezt nem mutattam ki, mert azért ne higyje már azt, hogy bármikor elrabolhat amikor csak akar.
- Theo te megőrültél? Komolyan mondom nem vagy normális! És ha nagyobbat ütök beléd? -kérdeztem idegesen.
- Ugyan Cara. Érezted milyen kemény a hasam. Bármekkorát ütsz nekem nem fog fájni! -kacsintott mire megindultam felé azzal a szándékkal, hogy beleütök egy hatalmasat a hasába.
De Theo gyorsabb volt és a mozdulat közben elkapta a csuklómat majd a másik kezemet is. Megszorította a kezeimet és egy határozott mozdulattal a fal felé kezdett tolni. Nem ellenkezdtem. A szorítás se fájt. Amikor nekilökött a falnak, pár másodpercig néztük egymást. Szemei cikáztak íriszeim és az ajkam között. Akartam, hogy megcsókoljon. Elengedte a csuklóm, majd finom a vállamra helyezte a kezét. A szemét le se vette az arcomról. A kezét ami a vállamon volt, elkezdte lefelé húzni a vállamról a ruhámmal együtt. De épphogy csak a vállamig húzta a ruhát, majd elmosolyodott. Nem értettem.
- Tudtam, hogy a pirosat fogod felvenni. -mondta mosolyogva.
Ó hogy a fenébe. Hogy mekkora idióta vagyok. Theo nem akart semmit csinálni velem. Csak tudni akarta, hogy igaza lett-e. A ruhámat se húzta lentebb, csak pont addig, hogy meg tudja nézni a melltartóm pántját. Ami tűzpiros volt. Elképedve néztem rá, majd kibújtam a keze alól és felvettem a táskám a földről. Nem szóltam semmit. Ő se. Nem haragudtam rá. Nem bírtam. Viszont a fejem tele volt gondolatokkal. Elindultam az ajtó felé, és elkezdtem csavargatni a kulcsot. Sehogy nem nyílt ki. Én meg egyre indulatosabb lettem, végül egy határozott mozdulattal tekertem egyet rajta. A rossz irányba. És gondolom tudjátok mi történt. Igen beletört. Beszorultam egy iskolai takarítószertárba Theo Perrierával és egy iszonyatosan kínos szituval. Előkotortam a telefonom, majd nyomkodni kezdtem. Írtam Noelnek, Zoenak, Spencernek és Staceynek is. Senki nem válaszolt, elvégre mindenkinek órája volt. Eltettem a mobilom majd Theo felé fordultam és a fal előtt lecsúsztam a földre. Kezdődhetett életem egyik legkínosabb szituációja. És semmit nem tudtam tenni ellene.