Cara Stone élete

2. Évad 8. Rész

Gyorsan összekaptam a cuccomat, majd lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban Theo megfogta a kezem és visszahúzott. - Minden a te döntésed. -suttogta a fülembe.
Bambán néztem rá, de nem volt időm kérdezgetni, mert rohannom kellett haza. Gyorsan hazaszaladtam, majd ledobtam a cuccomat, hogy úgy tűnjön már régóta otthon vagyok. Nem telt bele 5 percbe és Dylan már csengetett is. Gyorsan kiszaladtam a kapuhoz, majd behívtam a nappaliba.
- Szóval csak annyi, hogy sajnálom. Nem akartam kiakadni annyira. - Nem dehogyis! Én sajnálom Dylan. Tök paraszt voltam. Ne haragudj! -mosolyogtam rá.
- Oké, akkor nincs probléma. -mosolygott. -És Cara. Mit gondolsz rólunk? -mutatott kettőnk közé.
- Hát figyelj én...én most...nem...nem is tudom. -dadogtam össze-vissza. -Időre van szükségem. Tisztáznom kell az érzéseimet. -mondtam halkan.
- Rendben. Én várni fogok rád. -mondta mosolyogva, majd megsimította az arcomat.
Engem meg kirázott a hideg az érintésétől. Szorosan megöleltem Dylant, ő meg nyomott egy puszit a fejemre.
- Mennem kell. -mondta, miközben a hajamat simogatta.
A következő pillanatban fogalmam sincs miért de egyszerűen elkezdtem közelebb hajolni hozzá, és megcsókoltam. Fogalmam sincs miért tettem ezt. Csak ültem Dylan mellett, miközben a kezemmel a hajába túrtam, ő meg a hátamat simogatta. A csókunk annyira szemvedélyes sikeredett Theoval, hogy.... Vagyis nem. Nem Theoval. Dylannal. Te jó ég. Dylant akartam mondani. Nincsen semmilyen Theo. Csak Dylan. Hirtelen elhúzódtam Dylantől mire kérdőn nézett rám.
- Öhm. Mostmár tényleg menned kellene. -mondtam kínosan.
- Igen. Majd beszélünk. -mondta Dylan majd felkapta a cuccát és elment.
Én meg a gondolataimba merülve feküdtem az ágyon, majd a telómért nyúltam.
"Cara üzenete: Nem talizunk?"
"Theo üzenete: Cara nem csinálhatsz hülyét belőlem.😂 kb 15 perce mentél el"
"Cara üzenete: jóóó, akkor visszahívom Dylant"
"Theo üzenete: 5 perc és ott vagyok"