Cara Stone élete

4. Évad 13. Rész

- Kösz, inkább gyalog megyek. -mondtam és rá se néztem.
- Jól van. Ha jól számolom egy olyan jó másfél órás út áll előtted. Na szia. -mondta majd a kocsija felé indult.
Ahh de idegesítő.
- Jó tudod mit? Veled megyek. -mondtam, mintha ez nagy teher lenne nekem.
- Nem kell. Sétálgass csak. -mondta, majd beszállt a kocsiba, dudált kettőt és elindult.
Theo komolyan itt hagyott? Döbbenten álltam a parkolóban, majd lassan elindultam az utcában, mire Theo kocsiját láttam meg leparkolva az utca szélén.
- Pattanj be! -mondta Theo nevetve. - Nem! -makacsoltam meg magam. -Inkább a nyelvemre csapom a kocsiajtót, de nem fogok veled hazamenni! -mondtam mérgesen.
- Nagy szavak egy ilyen kislánytól. -felelte nevetve, majd kinyitotta az ajtót. Morogva beszálltam, majd jó erősen bevágtam magam mögött az ajtót.
- Hé. Ez egy érzékeny kocsi. Nem szabad vele így bánni. -mondta.
- Ha tehetném a fejed ott lett volna, amikor becsukom. -mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Aranyos amikor zabos vagy. -mondta, miközben az utat nézte, mire elmosolyodtam.
- Amúgy hova megyünk? -kérdeztem, mert nem hazafelé tartottunk.
- Meglepetés. -felelte mosolyogva.
Pár perc múlva megálltunk egy kilátónál.
- Azta, de szép ez a hely. -mondtam, miközben körbenéztem.
- Ugye? -kérdezett vissza, majd egyre közelebb lépkedett.
- Sokat jársz ide? -kérdztem.
- Igen. -vágta rá egyből. -Amúgy nem, most vagyok itt először. -mondta nevetve, majd a kezét a zsebébe dugta.
- És miért hoztál ide? -kérdeztem, miközben nyeltem egy nagyot.
- Hogy beszéljünk. -felelte halkan.
- Értem. És mit szeretnél mondani? -kérdeztem, miközben éreztem, hogy a szivem egyre hevesebben ver.
Ha Theo most fogja bevallani, hogy szeret én menten elájulok. Túl tökéletes lenne. Tökéletes hely, idő...személy. Közelebb léptem Theohoz, mire kikapta a kezét a zsebéből és a vállamra tette. Meglepett a mozdulata, semmi gyengédség nem volt benne.
- Szóval sokat gondolkoztam. És sajnálom. Sajnálom, hogy tapló voltam. De esküszöm, hogy innentől kezdve, nem fogok semmit csinálni. Nem állok közéd és Eric közé. Legyetek boldogok. -mondta.
A szivem majd összeszakadt, a torkom összeszűkült. Nem erre számítottam. Nagyon nem.