Cara Stone élete

Prológus

És akkor megérkeztünk New York egyik külvárosának csendes utcájába. Nagyon szokatlan volt minden. Idegen utca, idegen emberek, idegen környék. Ahogy kiszálltam a kocsiból megcsapott az összehasonlíthatatlan "mit keresek én itt" érzés. Körbenéztem az utcánkban majd elindultam a házunk felé amikor anyukam megállított.
- Na na, kislány gyere szépen segíteni pakolni! Mindjárt itt a költöztető autó!-szólt anyu miközben kivett egy dobozt a csomagtartóból.
- Ezek az én cuccaim ugye? -kérdeztem anyut mire csak bólintott és tovább kotorászott behajolva a kocsi csomagtartójába.
- Akkor fel is viszem őket!- mondtam szórakozottan miközben apu pont odaért anyához és megpaskolta a fenekét, majd csókolózni kezdtek.
Elindultam ház felé, majd beléptem az ajtón. A lakás csodálatos volt, gyönyörű, modern és tágas. Az ablakok hatalmasak amitől igen világos van mindenhol. Felmentem a lépcsőn és egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Szokatlan volt. Hiányoztak a régi bútoraim, a poszterek és a megszokott szín. De nagyon tetszett. Leraktam a dobozt a földre, majd elterültem az ágyamon és csak néztem felfelé. Hihetetlen nehéz lesz ez az évem. Új osztálytársak, új barátok. Remélem lesznek barátaim. Pörögtek az agyamban a gondolatok. Hiányoztak a régi barátaim, a volt pasim és egész London. A megszokott reggelek, a suli, a londoni utcák és a zaj. Egyszóval minden. Hiányzott a régi életem. Hiányzott a legjobb barátnőm: Shara. Tudom, hogy megbeszéltük, hogy minden nap írunk egymásnak de mindketten tudjuk, hogy ez egyszer el fog múlni. Ez a távolság túl nagy. Nem csak egy másik városba vagy egy másik országba költöztem. Hanem egy másik kontinensre. Nem bírtam kiverni a kavargó gondolatokat a fejemből végül könnyek között elaludtam.