Cara Stone élete

4. Évad 2. Rész

Amíg ezen agyaltam, nem vettem észre egy követ amire ráléptem, majd hatalmasat borultam. Öm, ebbe annyi a jó, hogy legalább a csók-kérdés megoldódott.
Mindkét fiú egyből odaugrott mellém, hogy segítsen, de mielőtt odaértek felpattantam. - Jól vagyok! -álltam fel gyorsan és éreztem, hogy elpirulok.
Álltunk hárman a ház előtt egy olyan kínos szituációban, amit inkább le sem írok.
- Cara talán bemutatnád...-szólalt meg Eric.
- Ja öm persze...izé -vakartam meg a fejem. - Öm Eric, ő Theo, Theo ő Eric. -mondtam és éreztem, hogy nevetséges vagyok.
A két fiú kezett fogott, majd Eric a derekam köré fonta a kezét. Theo követte a szemével a mozdulatot, majd felhúzta az egyik szemöldökét és gúnyosan elvigyorodott.
- Na én léptem. -mondta, majd elindult kifelé.
- Ne! Ne menj, mégcsak most jöttél. -mondtam zavartan.
- Nem baj. Még ki kell pakolnom. -mondta úgy, hogy közben hátra sem nézett.
- Ó...oké, akkor majd...majd...-dadogtam össze vissza mire Theo csak felemelte az egyik kezét és ment tovább.
Odafordultam Erichez, aki szúrós tekintettel nézett rám. - Ez meg mi volt? -kérdezte.
- Micsoda? -tettem a hülyét.
- Ne játszd a hülyét nem áll jól. -mondta.
- De Eric...-kezdtem volna bele, de megállított.
- Offoljuk az estét. -felelte, majd kiment a kapun.
Csodálatos. Pár percig még kint maradtam, majd elkezdtem fázni ezért bementem a házba.
- Cara drágám! Most hívott Mrs. Perriera, tudod Theo anyukája. Na és az a helyzet, hogy Theo ugye visszaköltözik a házukba egyedül, viszont még nincs áram, se víz se semmi. Úgyhogy megbeszéltük, hogy nálunk fog aludni pár napot. Nyugi maximux 1 hét lesz! Nemsokára átjön! -mondta anyu mire ledöbbenve néztem rá.