Cara Stone élete

3. Évad 14. Rész

- Theo gyere, vacsorázunk! -kiáltotta anya, mire összeszedtem magam, és lementem. A hotel éttermébe mentünk enni.
- Szóval Theo. Mit szóltak a többiek, hogy eljössz? -kérdezte apa, amikor leültünk egy asztalhoz.
- Mit szóltak volna? Örömtáncot jártak. Szerinted? Senki nem érti, hogy miért nem szóltam nekik, és hogy egyáltalán miért kell eljönnöm. -mondtam idegesen.
Apuval nem éppen felhőtlen a viszonyunk amióta bejelentette, hogy ideköltözunk a munkája miatt.
- Theo! -szólt rám anya élesen.
- Bocs, elment az étvágyam. -mondtam majd felálltam az asztaltól és visszamentem a szobámba.
Kettessével kapkodtam a lépcsőfokokat, amikor belebotlottam egy lányba.
- Bocsi, ne haragudj! -mondta, de rám sem mert nézni.
- Nem, nem te ne haragudj! Jól vagy? -kérdeztem miközben próbáltam elkapni a tekintetét.
- Most éppen? Testileg vagy lelkileg? -kérdezte szomorú mosollyal.
- Ömm, ezt nem értem. Segíthetek valamiben? -kérdeztem és magamat is megleptem, hogy mennyire udvarias vagyok. - Kétlem. A szüleim most váltak el, a barátom most hagyott itt, szóval szerintem rajtam csak egy üveg vodka segítene. -felelte.
Pár percet beszélgettünk, és máris megkedveltem a lányt.
- Szerencséd, hogy nálam van egy liter. -mondtam mosolyogva.
- Mi? Honnan? -kérdezte már ő is lazábban. - A reptéren vettem. -vigyorodtam el.
(...) Egy óra múlva, a szobám erkélyén ültünk mindketten enyhén ittas állapotban. Megosztottam vele én is a történetemet, majd ő is beavatott az életébe. Nagyon örültem, hogy valaki végre meghallgat.