Cara Stone élete

3. Évad 8. Rész

"Cara üzenete: elolvastam a leveled."
Azonnal jött a válasz.
"Theo üzenete: Szia! Örülök, hogy írtál. És ömm, mit gondolsz?"
"Cara üzenete: Figyelj Theo. Bennem most olyan kettősséget indítottál el, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Az érzések, érzelmek nem számítanak, mert nem tudunk velük mit kezdeni ebben a szituációban. Mondhatni feleslegesek. Szóval, szeretném ha tényleg nem beszélgetnénk"
"Theo üzenete: Fogalmam sincs hogy miért viselkedsz így....🙄 de ok"
"Cara üzenete: Theo mit vársz tőlem? Mit csináljak? A leveledben azt olvastam, hogy lehet, hogy soha többé nem találkozunk...szóval mit akarsz? Theo nem volt elég? Azt akarod hogy még többet szenvedjek?" -pötyögtem a sorokat, és közben elkapott a sírógörcs. Patakokban folytak a könnyeim. Hiányzik Theo. De nagyon.
"Theo üzenete: igazad van....nem kell beszénünk többet..."
"Cara üzenete: sajnálom, hogy így alakult. Szia Theo."
"Theo üzenete: Szia."
Elolvastam az üzenetet, és válasz nélkül, ledobtam a telóm az ágyra, majd egy párnába fúrtam a fejem. A könnyeim alábbahagytak, a sírás helyét átvette a düh. A Theo iránt érzett düh. Igazából felesleges volt. Mert hiába vagyok mérges Theora, semmin nem változtat. Azon sem, hogy szeretem. Mert igen, szeretem Theo Perrierat. Kár, hogy nem volt alkalmam bebizonyítani neki.