Cara Stone élete

2. Évad 22. Rész

Reggel mogorván ébredtem. Semmihez nem volt kedvem.  Egész éjszaka Theon agyaltam. És hogy mire jutottam? Arra, hogy minden bizonnyal Theonak csak egy barát vagyok és, hogy minden perverz beszólása pusztán poèn volt. Szóval ezekkel a gondolotakkal vágtam neki a napnak, és úgy voltam vele, hogy nem érdekel Theo. Nem leszek vele bunkó, meg semmi csak szimplán nem fog erdekelni.
Gyorsan összekészültem, és Noellel mentem iskolába. Theo már a suli előtt állt, és egy társaságban beszélgetett. Zoeék még nem értek be, szóval muszáj volt Noellel mennem, az ő társaságába.
- Sziasztok! -köszönt Noel, én meg csak morogtam valamit.
- Cara, hogy hogy nem jöttetek velem? -kérdezte Theo.
A hangjában egy kis sértődöttséget véltem felfedezni.
- Valami fontos dolgot akartam mondani Noelnek. -kamuztam, de a fogyatékos bátyjám nem vette az adást.
- Tényleg? És melyik része volt fontos? Amikor engem szidtál, hogy miért nincs normális tesód, vagy amikor a világ összes fiúját átkoztad? -kérdezte Noel cinikusan, én meg ledöbbenve néztem.
Jó, tényleg igaz, hogy az út egésze alatt magamban forgyogtam, de azért segíthetett volna Noel. Kínosan elnevettem magam, majd félve Theohoz fordultam.
- Öhm. Izé, ma lesz próba? -tereltem a témát egész bénán.
- Ezt még gyakorold. -biccentett Theo majd elfordult.
Vissza akartam szólni neki, de a következő pillanatban a fejemet egy hatalmas ütés érte, aminek következtében összeestem. A focicsapat egyik tagja, kicsit elszámította magát, és hatalmas erővel a fejemhez vágta a labdát. Iszonyatosan megszédültem, a lábaim összerogytak, és kis fekete csillagokat láttam mindenhol. A következő pillanatban egyik karomat Theo, másikat Noel fogta és vonszoltak be, az iskolaorvoshoz. A doki lefektetett az ágyra és azonnal vizsgálni kezdett. Oldalra fordítottam a fejem, és csak annyit láttam, hogy Theo Markussal (focicsapat tagja, aki fejbelőtt) ordított. Én még nem láttam Theot ennyire idegesnek. Iszonyatosan meglepődtem rajta.