Cara Stone élete

2. Évad 14. Rész

Hirtelen azt hittem, hogy ott helyben süllyedek el szégyenemben. Theo élvezte, hogy iszonyatosan beégtem és még rá is tett egy lapáttal.
- Hogy mondtad? Fontos vagyok neked? -kérdezte, nekem meg úgy a plafonig ugrott a szemöldököm?
- Miiiiiiiiii? -húztam a számat -én ilyet nem mondtam. -kamuztam, de éreztem, ahogy elpirulok.
- Akkor csak rosszul hallottam. Pedig nem is hallgattam zenét. Végig ki volt kapcsolva. -folytatta Theo a szivatásomat.
Azt hittem, hogy abban a pillanatban elásom magam, mire végre behívott az igazgató.
- Kedves diákok. Ez a magatartás ebben az iskolában nem megengedett. Először volt a szertáras dolog, ami felett szemet hunytam, most meg ez. Ez büntetést von maga után. -mondra vigyorogva.
- Már elnézést de...-kezdett volna magyarázkodni Theo.
- Ne magyarázkodjon Mr. Perriera. Felesleges! A szankció pedig a következő: a mai délutánjukat iskolai büntetésen fogják tölteni. De ne örüljenek ez még nem minden. Mint tudják Stacey Burton volt eddig a musicalek főszereplője, azonban az idei évben a vitaversenyre kell készülnie, és emiatt nem tudjuk ki fogja eljátszani a főszerepet. -mondta mosolyogva.
- Na azt már biztos nem! -emeletem fel a hangom.
- Dede. Az idei évben a színjátszósok a Rómeó és Júliát fogják eljátszani, és bizony maguk lesznek a főszereplők! A próbák általában tanítás után kezdődnek. Ennyi! Elmehetnek! -mondta majd elfordult és a gépén folytatta a pögyögést.
Theoval lesokkolva léptünk ki az irodából.
- Látod Cara minden a te hibád! Ha nem lennél elmebeteg nem kéne suli után még hülye musicaleket próbálnom. -mondta sértődötten.
- Ha nem lenne iszonyatosan nagy az arcod és nem lennél gerinctelen akkor nem kellene tanítás után még egy órát itt lennem. -mondtam indulatosan.
Halkan sétáltunk végig a folyosókon, már mindenhol kezdetét vette az első óra.
- Cara.... -Theo! -szólítottuk meg egymást tökéletesen egyszerre, hosszas csend után.
- Mond csak. -feleltem, majd kíváncsian Theo szemébe néztem, és vártam, hogy mit fog mondani.