Cara Stone élete

4. Évad 7. Rész

-Ez mos komoly? -pattantam fel én is az ágyról.
Theo visszafordult az ajtóból és kíváncsian fürkészte a tekintetem.
- Tudod Theo, kicsi el vagy szállva magadtól. És nekem ebből nagyon elegem van. -vágtam az arcába. Theo kíváncsian felvonta az egyik szemöldökét. -Ha minimális elképzelésed is lenne arról, hogy én mit éltem át -mentem egyre közelebb hozzá -MIATTAD -nyomtam meg a hangsúlyt és a mellkasára böktem. -vagy tudnád, hogy mennyit szenvedtem, akkor... -mondtam egyre indulatosabban.
- Hagyd abba. -mondta csendesen, mégis tekintélyt parancsolóan, így elhallgattam. -Cara, gondold át, hogy ki az önző. Most is csak magadról beszélsz. Szerinted nekem könnyű volt? Szerinted én örültem? Szerinted nekem nem jelentett semmit az a csók? -kérdezte egyre sejtelmesebben.
- Nem tudom. Veled kapcsolatban én már semmit nem tudok. -mondtam szomorúan.
- Értem. Egyébként a képen amit a neten láttál a szőke hajú csaj az unokatesóm. -mondta, idézőjelet mutatva az ujjaival, majd megfordult és kiment.
- Ó és Cara! Menj ki a szobámból. -mondta gúnyosan vigyorogva.
Döbbenten álltam előtte. Most Theo komolyan kiküldött? Ez komoly?
- Mi van? -kérdeztem meglepetten.
- Jól hallottad. Ez az én szobám, és nem akarom hogy bent legyél. -mondta gyerekesen.
- Ez meg az én házam. És én sem akarom, hogy itt legyél szóval menj el! -mondtam mérgesen és észre se vettem, hogy a hátam mögött ki állt.
- Cara, hogy lehetsz ilyen neveletlen? Szegény Theo ma ért haza, biztos nagyon fáradt, te meg ilyen gyerekesen viselkedsz?! Menj be a szobádba! -mondta a anyu mérgesen, mire döbbenten néztem rá. - De nem én kezdtem hanem....-kezdtem magyarázkodni de felesleges volt.
Bekullogtam a szobámba, de amikor visszanéztem Theo mosolyogva beintett anyu feje felett, mire összehúzott szemmel néztem rá, majd becsuktam a szobám ajtaját, majd nem sokkal később békésen el is aludtam. Nos az ébredés viszont már egyáltalán nem volt kellemes. Igen, Theo miatt.