Cara Stone élete

2. Évad 19. Rész

Bementünk a házba, és lepakoltunk. Csináltam Theonak kaját, és vittem az arcára egy zacskó fagyasztott borsót. Ő addig leült a nappaliba.
- Na mi van? Nem jössz fel a szobámba? -kérdeztem perverz mosollyal az arcomon.
- Óó dehogynem! -vigyorgott Theo.
Felmentünk a szobámba, ahol Theo egyből elkezdte a filmjeimet nézegetni.
- Megnézzük valamelyiket? -kérdezte.
- Persze. -odamentem hozzá, hogy kiválasszuk a filmeket.
Ahogy mellé értem, görcsberándult a gyomrom. Miért vált ki ilyen érzelmeket belőlem egy fiú, akit még csak kb. egy hete ismerek? Elkalandoztak a gondolataim. Mire feleszméltem Theo furán nézett.
- Merre jártál? -kérdezte mosolyogva.
- Ja semmi, csak elgondolkoztam. -mondtam.
- Azt látom. -vigyorgott.
Közelebb léptem Theohoz. Azt akartam, hogy megcsókoljon, de nem tette. Egy puszit nyomott a homlokomra. Igyekeztem leplezni a csalódottságom, de nehezen ment.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Semmi. Nézzünk filmet! -erőltetetten rámosolyogtam, majd a TV-hez mentem.
Ebben a pillanatban hallottam meg, hogy hazaérkeztek a szüleim. Ami egyet jelent. - Theo menj be a szekrénybe! Menj már! -suttogtam halkan.
- Mi? Minek? -kérdezte meglepetten, de nem tudtam válaszolni rá, mert gyorsan belöktem a gardróbba.
Pont időben, ugyanis apu felért az emeletre. Mire benyitott, én az ágyamon feküdtem, egy füzet mellett, mintha tanulnék.
- Szia drágám! -mosolygott apu.
- Szia! -köszöntem feszülten.
- Figyelj! Arra gondoltam, hogy mivel olyan kevés időt töltünk együtt, mi lenne, ha filmeznénk? -kérdezte.
- Hát, öm most sokat kell tanulnom. -próbáltam elutasítani.
- Majd utána megtanulod! Na menj arrébb! Ezt nézzük! -mutatott fel a kezében egy DVD-t.
Nem tudtam mit csinálni. Szegény Theo. Apu a film felénél, kiment mosdóba, addig én gyorsan beadtam Theonak a kaját meg az üdítőt!
- Egy hangot se! -mondtam, majd mielőtt válaszolhatott volna, becsuktam az ajtót.