Cara Stone élete

3. Évad 5. Rész

- Anya! Akkor kölcsönkérhetem a cipőd? -ordítottam vasárnap délután az előszobából.
- Persze! Jó szórakozást -ért hozzám anya, és megölelt.
Viszonoztam az ölelést, majd kiléptem a hűvös októberi utcába és elindultam Zoeéhoz.
Amikor megérkeztem a megadott címre, egy nagyon szép egyszintes házzal álltam szemben. Benyomtam a csengőt, majd vártam, hogy kinyíljon a kapu.
Zoe rohant ki az ajtón és a nyakamba ugrott.
- Sziaa! -mondtam miközben megöleltem.
- Szia! Na mizu? Gyere be! -hívott be a házukba.
Levettem a kabátom és a cipőm, majd Zoe szobájába mentünk. Nagyon szép szobája van. A falak hófehérek és az egész vintage stílusú. Nagyon tetszett.
- Na? Hogy vagy? -kérdezte az ágyán ülve.
- Őszintén? Borzalmasan. Hiányzik. Hiányzik, hogy szivasson, hiányzik az ölelése, az illata. Mindene. -mondtam szomorúan.
- Jajj Cara, most nem szabad összeesned. Ne is gondolj rá. Één tudom mi kell a szomorú lányoknak! -monda vigyorogva. -Csoki! -suttogta izgatottan.
- Zoe én tudod, hogy vegán vagyok...-kezdtemb bele a magyarázkodásba, de be se bírtam fejezni a mondatot, mert Zoe hozzámvágott egy szelet csokit.
A papírján hatalmas betűkkel az állt, hogy: VEGAN CHOCHOLATE - Köszönöm. -mondtam meghatottan.
- Na, melyik sírós filmet nézzük? -kérdezte mire elnevettem magam.
Zoe, igazi barátnő. Vegán csokit vesz nekem, és képes sírós filmet nézni miattam, pedig ő egyáltalán nem szomorú.
Már indítottuk volna a filmet, amikor valaki kopogott az ajtón, mire odakaptam a tekintetem és meglepetten néztem az érkező személyt.