- Hát...ő az exem. Catherin. -mondta Eric.
- Ahhha. Mikor is voltatok együtt? -kérdeztem kíváncsian.
- Jaj Cara, muszáj erről beszélni? -kérdezte. -Miért nem élvezzük inkább azt, hogy végeztünk a vásárlással. Szóval, átjössz ma este? -kérdezte.
- Persze persze! -mosolyodtam el halványan. - De ezeket előbb hazaviszem. -emeltem meg a szatyrokat.
- Oké. -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Lasdacskán baktattunk a hűvös utcán, közben a gondolataim egyre csak pörögtek. Ma este. Ma este átmegyek Erichez. Muszáj. Több, mint 5 hónapja vagyunk együtt. Ennyit várt rám, mert ennyit kértem. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy akarom e. Van bennem egy gázpedál ami azt mondja, hogy "gyerünk Cara, csak előre, ne legyél nyuszi, pörgesd a tempót". És ugyanakkor van bennem egy fék is ami visszatart ettől az egésztől, mondván "még nincs itt az ideje. Nem lesz tökéletes. Vagy a hely, vagy a személy vagy valami. Valami nem lesz jó. Cara ne siesd el." Kettős érzések vannak bennem. Valahol párhuzamosan futnak, valahol meg ellentétesen keresztezik egymást. És fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó megoldás. Elvégre, ha azt nézzük 17 éves vagyok. 5 hónapos kapcsolatot tudok magam mögött, egy olyan személlyel akit szeretek. Azt hiszem legalábbis, hogy szeretem őt. Szóval 17 évesen még nem voltam egy fiúval sem úgy, és tudom, hogy Ericben megbízhatok. Tökéletes partner lenne ahhoz, hogy elveszítsem azt, ami egy lány életében a legnagyobb érték. Amit minden (normális) lány őrizget, mint egy hímes tojást, hogy majd a tökéletes pillanatban olyan embernek adja, akitől soha nem kapja vissza, és akinél tudja: jó helyen lesz. És én úgy érzem, hogy az én kincsem, Ericnél jó helyen lenne.
CITEȘTI
Cara Stone élete
Ficțiune adolescențiCara 17 éves lány akinek az élete fenekestül felfordul. Nem csak egy másik városba, de egy teljesen másik földrészre költözik családjával. Londonból New Yorkba. Az élete innentől kezdve tele lesz izgalmakkal, hiszen a szomszédságba egy igazán helyes...
