Cara Stone élete

2. Évad 1. Rész

Teljesen összezavarodtam. Azt sem tudtam, hogy mire gondoljak. A szüleim csak néztek és valamiféle magyarázatot vártak. Eközben Noel felvette a telómat a földről és elolvasta az üzit.
- Na bassza meg! -ennyit tudott reagálni rá.
A szüleim kezdtek kissé idegesek lenni, úgyhogy bólintottam Noelnek aki odaadta a mobilt anyáéknak, így ők is el tudták olvasni azt a pár sort, amitől én iszonyatosan kiborultam ők meg csak mosolyogtak rá egyet és azt mondták: "ez nem olyan nagy probléma Cara! ha egyáltalán probláma" Ma másodjára lázasodtam be sírástól. Anya felkísért a szobámba, ahol vettem egy nyugtató fürdőt és mindent átgondoltam. Az egész életemet. Hogy én most örülök ennek az üzenetnek vagy nem. Hogy milyen hatással lesz ez pontosan rám és a kapcsolataimra. Pontosabban a kapcsolatomra Theoval. Aki egyébként azóta se írt egy sort se. De nem is bánom, ugyanis képtelen lennék elmondani neki.
Noellel megbeszéltük, hogy ő se mond neki semmit, majd rendeződnek a dolgok maguktól. Miután kiszálltam a kádból, felvettem a pizsimet majd olvasni kezdtem. Direkt nem telefonzotam. Direkt nem válaszoltam még az üzi küldőjének. Még képtelen voltam. Azt sem tudtam, hogy mit írjak. Eltelt egy óra, kb 50 oldalt olvastam, de képtelen lennék elmondani, hogy miről szól. Egy részlet sem maradt meg. Zakatoltak a fejemben a gondolatok. Lementem a konyhába, ittam egy pohár vizet majd visszamentem a szobámba. Csekkoltam az időt. 22:16. Az üzenet 20.03-kor jött. Ideje lenne válaszolnom. Kezembe vettem a telefont, de nem csináltam semmit. Csak fogtam es néztem néhány percig. Majd erőt vettem magamon és feloldottam, aztán beléptem a messengerbe. Ott virított az üzenet, a válaszom nélkül. Muszáj válaszolnod Cara, gyerünk! Ez csak egy üzenet, nem borulhatsz ki tőle ennyire! Megnyitottam az üzenetet, mégegyszer elolvastam a sorokat majd a "válasz" gomra kattintottam és elkezdtem írni Dylannek.