3. Évad 17. Rész

328 18 0
                                    

3 hónap telt el azóta, hogy anyunak volt az a betegsége. Szerencsére már szinte teljesen felépült. Borzalmas időszak volt az, amikor a kórházban aludtunk egy-egy széken, miközben az ajtón túl, anyát műtötték. De szerencsére ennek vége, és a családunk boldogabb, mint valaha. Erickel nagyon jól megvagyunk, hihetetlenül kiegyensúlyozottnak érzem magam. - Na akkor mehetünk? -kérdezte Eric, mire bólintottam, majd kiléptünk a hűvös márciusi utcára.
Szerencsére vége van a nagyon hidegeknek, így mostmár nem kell hatalmas sálat hordanom sapkával és kesztyűvel.
- Na és akkor mit csinálunk? -kérdezte Eric.
- Hát, nézelődni szeretnék a városba. Noelnek a szülinapjára kellene valami ajándék, meg nekem is kéne vennem egy két fehérneműt. -mondtam.
- Rendben. Utána meg kajáljunk. -mondta Eric.
Mosolyogva átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára, mire rámpillantott majd megállt. Lassan maga felé fordított, majd átkarolta a derekamat és magához húzott. Ráérősen megcsókolt, majd a hajamba túrt. Megéreztem Eric illatát, ami nyugalommal töltött el. - Menjünk. -nyomott mégegy puszit a homlokomra, majd rákulcsolta az ujjait a kezemre és indultunk.
Nemsokára meg is érkeztünk a plázába, ahol hatalmas tömeg volt.
- Vigyázz! - húzott oldalra Eric, amikor majdnem elsodort a tömeg.
- Köszi. -mosolyodtam el, majd benyomultunk az egyik boltba.
Egy fehérnemű boltba. Pont jó. Szétnéztem majd, magamhoz vettem néhány bugyit és melltartót és a próbafülke felé vettem az irányt. - Ezeket megfogod légyszi? -kérdeztem Ericet.
- Persze. -felelte, majd a kezébe nyomtam a bugyikat, mivel azokat nem szokásom felpróbálni.
Beléptem a fülkébe és vetkőzni kezdtem.

Cara Stone életeOnde histórias criam vida. Descubra agora