HELLO, MY FRIEND!

°12; Szökés°

Megindultam a férfiak felé, akik meglepetten bámultak rám. Leültem közéjük egy székre, majd nagyot sóhajtottam. Jerome kíváncsian pillantgatott rám. Mindig is visszahúzódó személyiség voltam, nem szerettem a középpontban lenni, az emberek figyelmét felkeltve. Viszont elő kellett adnom magam, ezen múlt a szökés. Bizonyítanom kellett, hogy nem vagyok haszna vehetetlen, így hát elővettem az összes bátorságomat.
- Sziasztok, fiúk. - mosolyogtam jobb oldalamról a balra pillantgatva.
- Szia. - mosolygott rám a bal oldali fekete hajú férfi, majd a másik is így tett. Mosolyuk vérfagyasztóan rideg volt, szinte kellemetlenül éreztem magam mellettük.
- Tudjátok, az a helyzet, hogy nagyon bejöttök nekem, de nem tudok választani. - biggyesztettem le ajkam, majd előre hajoltam az asztalon.
- Szerintem nagyon szépséges vagy. - szólt a jobb oldali.
- Szerintetek hogyan döntsek? - suttogtam feléjük. A két férfi egymás szemébe nézett, aztán újból rám meredtek.
- Majd én elintézem őt. - nevetett a bal oldalamon ülő. Mosolyt csaltam arcomra és bólintottam egyet. A férfi felállt és neki ugrott a másiknak. Hamar a földre terítette ellenfelét, de cselekedni kellett. Jerome mellé szaladtam, aki vérfagyasztó mosolyt csalt arcára. Gordon nyomozó, és a társa egyből berontottak az ajtón, maguk mögött nyitva hagyva azt. Jerome meg ragadta karomat, és belökte magunk után az ajtót. Előkapta fegyverét, amit beledöfött az ajtót védő rendőr testébe. Kikapta az őr pisztolyát, és magával húzott. Futottunk, ahogy csak bírta a lábunk, de ekkor fájdalom nyílalt az oldalamba. Minden lelassult körülöttem. A hangok, a látásom, minden. Szememet lassan lecsuktam, nem bírtam megmozdulni. Tehetetlennek éreztem magam. Még párszor pislákolni kezdtem, de nem láttam a történéseket körülöttem. A saját véremben feküdtem, mikor felkapott egy erős kéz, és vinni kezdett. Itt elhomályosult minden, és eszméletemet vesztettem. Nem tudtam mi vár rám ezután de az biztos volt, hogy semmi jó...