HELLO, MY FRIEND!

°44; Véres Ing°

- Mit akartok, Jerome? - kérdezte Gordon nyomozó komor tekintetét felénk szegezve.
- Hát... Megölni téged. - mosolygott Jerome, Gordon pedig felhúzta szemöldökét.
- Engedjétek el Leet, neki ehhez semmi köze! Ne bántsátok őt! - mutatott Lee felé, aki éppen a könnyeivel küzdve ült szorongva a székén.
- Elengedjük őt, ha megadod magad. Ez az ajánlat. - léptem közelebb a színpad széléhez. Tudtam, hogy pár perc, és a rendőrök már jönnek is, de jól tudtam, hogy ez csak jó, mert Jerome azt szeretné, hogy legyen közönség, ez pedig tökéletes lehetőség lenne. Gondolataim hamar bekövetkeztek, alig telt pár percbe, rendőrautók sokasága gyülemlett körbe a színpad körül, a rendőrök pedig pisztolyukat szorongatva léptek elő fenyegető tekintettel.
- Már vártam magukat, közönséges rendőrök! - emelte fel köszöntően kezeit Jerome. - Nos, hölgyeim és uraim! Tudják maguk is, hogy Jimbo sok kellemetlenséget okozott eddig a rendőrségen. Hagyják itt, ez csak a mi harcunk. Higyjék el, jobb lenne úgy, ha senki nem sérülne meg, csak egy ember. Maguk pedig békésen élhetik tovább az életüket!
- Mondtam, hogy engedjétek el Leet! - szólt hozzánk Gordon, mit sem törődve az ajánlatunkkal.
- Szerintem nem érti, James Gordon. - szegezte pisztolyát Lee fejéhez Jerome. - Öt perce van, hogy gondolkozzon. Vagy ide jön a színpadra, és elengedjük az asszonyt, vagy megöljük a nőt is, és imádkozhatsz, hogy sikerült elmenekülnöd élve.
- Jól van. - mondta Gordon nyomozó kis teketóriázás után. Jerome arcára széles mosoly szegült fel, de úgy éreztem valami pimaszság van itt. A rendőrök értetlenkedve néztek minket, igaza volt Jeromenak. Utálják őt a munkahelyen, minden rendet felborított, ami eddig volt a rendőrőrsön. A szőke férfi lassan sétált a színpadra, majd a reszkető nő felé vette az irányt.
- Az lehet, hogy Jim egy bolond. Lehet, hogy sokszor idegesít, de a társunk. És a társunkat soha sem hagyjuk hátra. - szólalt fel Harvey, Jerome pedig intett Tűzbogárnak, aki bevetette fegyverét és a rendőrök felé szegezte a tűzcsóvákat. Sokan felgyulladtak, volt aki füstmérgezést kapott, néhány embernek pedig volt akkora szerencséje, hogy túl élte a tűzvészt. A tömeg jajgatva menekült amerre csak tudott, hatalmas füst termelődött az eddig tiszta levegőben. Köhögni kezdtem, de tisztulni kezdett az oxigén, mikor abbahagyta a tűz fellobbanását. A rendőrök hűlt helye maradt már csak, a tömegből senki sem maradt, csak a Rémek Légiója, James Gordon, és kedvese, Lee.
Jerome boldogan szökdelt Gordon nyomozó felé egy pisztollyal a kezében, de ekkor Gordon is előkapta fegyverét, amit a vörös felé szegezett, majd meghúzta a ravaszt. Jerome mosolyogva terült el a földön, az ingjén egyre jobban terjeszkedett a vér. Kábán pislogott maga elé, én pedig pisztolyommal megütöttem Gordon fejét. Hatalmas pánikba kezdtem, próbáltam elszorítani a vörös sebét, de a vére csak folyt tovább. Könnyeim folyni kezdtek, lassan peregtek le arcomon. Lelassult minden. Kezeim remegtek, testem alig engedelmeskedett magamnak, nem tudtam mit tegyek, hirtelen minden felgyülemlett bennem, próbáltam segíteni Jeromeon, de nem tudtam mi tévő legyek.