HELLO, MY FRIEND!

°19; Sokk°

A színpadra érve emberek százai kezdtek ujjongani és tapsolni minket, semmit sem sejtve arról, mi vár rájuk. Jerome egy bíztató bólintást küldött nekünk, majd egy hatalmasat sóhajtottam. Az emberek szemében izgalom volt, mindenki boldogan köszöntötte Bruce Wayne inasát, Alfredet.
- Jó estét mindenkinek! Én vagyok a Nagy Rudolfo! Most azért vagyunk itt, hogy elvarázsoljunk benneteket! - markolta meg a mikrofont a vöröske, amelybe eltorzított hangon beleszólt. Az emberek nevetni kezdtek Jerome mondandóján, majd szép lassan elcsendesettek. A műsor elején elsütött pár poént és pár bűvésztrükköt.
- Most, hogy sikerült meg mosolyogtatni önöket, azt hiszem megmutathatom kikkel van dolguk. Bemutatom, az egyetlen és egyedi Jennát, a drága polgármesterünk gyilkosát! - mutatott rám Jerome, mire lassan levettem a maszkot, ami arcomat borította, az emberek pedig hatalmas lármába kezdtek bele. Mindenki szaladni kezdett, sikítottak, az egész terem a feje tetejére állt, senki sem állt le, egy pillanatra sem. Madárijesztő felvonszolt egy férfit a színpadra, akit sikerült elkapni a buzgó közönség közül. A férfi elegáns, fekete öltönyt viselt, bézs nyakkendőt, fekete farmernadrágot.
- Az a helyzet, emberek, hogy aki menekülni szeretne, nem jut ki innen élve. - hahotázott a mikrofonba Jerome, viszont a közönség lármája továbbra sem szeretett volna halkulni. Néhányan megálltak egy helyben, figyelni kezdtek a színpadon álló fiúra, de a többség továbbra is őrjöngött.
- Madárijesztő barátom kifejlesztett egy olyan gázt, amely megőrít, ha belevegőzöd. Az eredeti terv az volt, megöljük Bruce Waynet, de milyen jó lenne, ha inkább ő is olyan mint mi... - gondolkozott Jerome tarkóját vakargatva, miközben az egész műsort megszeppenve bámultam, egy hang sem hagyta el ajkaimat, lesokkolódtam a történteken. Minden olyan gyorsan történt körülöttem, szinte fel sem fogtam mi folyik a környezetemben.
Madárijesztő bele spiccelt az ijedt férfi arcára, aki először köhögni, később pedig nevetni kezdett, megállás nélkül. A látvány felemésztette gondolataimat, földbe gyökerezett a lábam.
- Látják, milyen jó cucc? - nevetett Jerome erőteljesen, kicsit rájátszva hahotázására. - Brucey! Hol bujkálsz? Gyere elő!
A fiú lassan előlépett egy kisebb szobából, remegő lábakkal bukdácsolt a színpad felé.
- Miért akarsz megölni engem? - kérdezte vékony hangjával Bruce.
- Nem is tudom... Egy őrült vagyok. A gyilkolásra nincs mentségem. - vont vállat a vörös. Talán igaza volt. A gyilkolásra tényleg nincs mentsége egy őrült. De mégis mi késztet arra, hogy megölj valakit?