HELLO, MY FRIEND!

°25; Várakozás°

Még mindig dermedten bámultam magam elé, mikor Jeremiah szedte magát össze a földről. Hasát fogdosva tápászkodott fel a hideg csempéről, majd vérfagyasztó mosolyt húzott ajkaira. Döbbenten kaptam tekintetem a fiúra, majd lábaim remegni kezdtek. Zsebéből egy bicskát rántott elő és közelíteni kezdett felém. Lassan lépkedtem egyre hátrébb, reszkedtem a fiútól, rájöttem, hogy hatalmas hibát követtem el. Elsőnek lassan sántikált felém, viszont utána kiegyenesedett és egyre szélesebb mosollyal sétált felém. Addig hátráltam, míg elértem az ajtóig, tovább pedig nem tudtam menekülni, sarokba szorított. Hátam közvetlen a hideg ajtónak simult, kezeim szorosan testem mellett helyezkedtek el. Egy könnycsepp csordult ki szemem sarkából, mikor tudatosult bennem, hogy mi fog rám várni. Hallkan sírni kezdtem, térdeim egyre jobban remegtek, gyengének éreztem magam. Az összes fegyverem elvették tőlem, ahhoz pedig túl gyengének éreztem magam, hogy puszta kézzel neki menjek. Csak vártam, hogy oda sétáljon felém és meg kapjam a büntetésem.
- Tudod, Jenna, én tényleg nem akartalak bántani... De ha ennyire nem bírsz magaddal meg kell mutatni neked, hogy ki itt a főnök. - mosolygott a kezében szorongatva bicskáját, amit egyre közelebb vezetett torkomnak, ám egy határozott mozdulattal a hasamba szúrta azt. Összerogytam a hideg padlón, térdeim hangosan koccantak a csempéhez. Hasamhoz szorítottam kezemet, amiből megállást nélkül folyt a vér. A környezetem lelassult, csak az óra kattogását hallottam. A szívem a fülemben dobogott, hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. A fájdalomtól zokogni kezdtem, majd minden erőmet összeszedve húztam ki a kést hasamból. Jeremiah boldogan viháncolt az asztalnál szaladgálva, mit sem foglalkozva velem. Lassan le hunytam szemeim, éreztem, hogy eltűnik minden fájdalom, mintha álomba szenderültem volna, ám éreztem, ez a valóság. Nem haltam meg, hisz éreztem mindent, de körülöttem le lassultak a dolgok, minden egyre hallkabb lett.

Pislákolni kezdtem, már nem éreztem a fájdalmat oldalamban. Ugyanabban a szobában voltam, mint ahol a baleset történt, Jeremiah dolgozó szobájában. Renee az ajtóban állt, majd felém sietett.
- Tudom, hogy nem fogsz megkedvelni, bármit csinálok, de elláttam a sebedet. Jeremiah most nincs itt. Ki juttathatlak innen, ha szeretnéd, de óvatosnak kell lennünk. Én Jeremiah - t szolgálom, ezt csak érted teszem. Biztonságban szeretnélek tudni. - suttogta össze - vissza kapkodva tekintetét. Itt kezdett összeállni a kép; a testvérem juttatta ki Jeromeot és mentett meg engem.