HELLO, MY FRIEND!

°32; Kétes Kedélyek°

A történtek után ezernyi kérdés férkőzött gondolataimba. Fogalmam sem volt miért, de nagyon lehangolt Jeremiah halála, míg Jerome vígan nevetett a test felett állva.
- Végre sikerült. Megszabadultam a fiútól, aki megkeserítette az életem. Hát eltudod ezt hinni, Jenna? - karolt át, majd egy hamis mosolyt csúsztattam arcomra.
- Igen. Nagyon... Jó. - nyögtem ki, ám szavaim cseppet sem voltak igazak. Nem értettem, miért kellene örülnöm egy ember halálának, még akkor sem, ha egy hang belül azt mondta, hogy megérdemelte. A fiú körbenézett, majd futni kezdett. Intett a Rémek Légiója többi tagjábak is, majd futni kezdtünk a rendőrök elől. Alig tudtam felfogni a körülettem forgó történéseket, olyan volt, mintha csak futnék a nagy semmibe, teljesen egyedül. Jerome Pingvinék házába vezetett minket, ám a rendőrök súlyosan a sarkunkban voltak. Berontottunk a díszes házba, majd gondosan elrejtőztünk a nagy teremben a rendőröket várva. Oswald alig tudta lereagálni a történéseket, kissé én is ugyanolyan állapotban voltam. Választanom kellett; harcolok, vagy feladom magam. Potyogó könnyeimet leküzdve döntöttem a harc mellett. Már messze nem olyan voltam, mint amilyen régen, vonzott ez az izgalmas, harccal teli élet. Már kezdtem túl lépni a Jeremiahval történt dolgokon, viszont sokszor bevillant az a látvány, mikor holtan feküdt mellettem, ami megrémített. A rendőrség hamar megérkezett, fej vesztve rontottak be az ajtón, majd fegyverüket markolgatva váltak szét a lakásban.
- Gyertek elő! Tudjuk, hogy bent vagytok. - kiáltotta el magát Gordon nyomozó. Kérését semmibe véve várakoztunk a megfelelő pillanatra. A rendőrök közelebb sétáltak, lépteik egyre hangosabbak voltak. Jerome intett a kezével, majd Tűzbogár és Mr. Fagy ugrott elő a rendőrök elé, harcra készen állva. James Gordon intett a többi rendőrnek, hogy ne lőjenek.
- Tegyétek le a fegyvert. Le vagytok tartóztatva. - engedte le kezét, viszont fegyverét még mindig szorongatta. Tűzbogár és Mr. Fagy nem engedelmeskedett a nyomozó kérésére, fegyverük továbbra is a kezükben maradt. Jerome intett egyet, majd Madárijesztő, Jervis, Jerome és én is előjöttünk.
- Jimbo! Rég nem láttalak. Már kezdtél hiányozni... - lépett elő Jerome, majd pisztolyát James Gordon felé helyezte.
- Tedd le a pisztolyt, Jerome. Nem akarok senkit sem megölni. Szerintem nem akarsz te sem meghalni. - motyogta Gordon rideg tekintettel.
- Azt hiszem nem jöttél még rá..
Én sosem halok meg. Én nem csak egy ember vagyok, Jimbo. Én örökké élni fogok. - terült mosolyra Jerome ajkai. - Nos, Jimbo! Menj el, ha nem akarsz te, meg a barátaid meghalni.