°29; A Kíváncsi Tömeg°

82 9 2
                                    

Miután kellően kiadtam magamból az eddigi stresszt, felkaptam magamra rongyos, koszos, csíkos rab ruhámat. Kibaktattam a  terembe, ahol Jerome türelmetlenül dobolt a lábával, rám várva. Pingvin karba tett kezekkel ült az asztal főn, goromba arccal.
- Kösz. - mosolyogtam halványan. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen okból kifolyólag, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy vajon túl élte e Jeremiah, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem szabadultunk meg ilyen könnyen tőle. Oswald bekapcsolta a TV - t, amiben a Rémek Légiója szerepelt. Körözött bűnözők voltak, James Gordon pedig nyíltan állította, hogy elkapja őket és megkapják méltó büntetésüket, ám ezt mi nem vettük komolyan.
- Nos, mi a terv? - csüccsentem le a legközelebb álló szivacsos székre. Kérdően meredtek rám a szobában lévő emberek.
- Milyen terv? - fagyott le Jerome arcáról a mosoly, tekintete pedig kérdőre vált.
- Hát, gondoltam nem fogunk örökké itt kuksolni egy gazdag férfi házában. - ráncoltam össze szemöldökömet.
- Nincs terv. - válaszolt szűkszavakkal Tűzbogár.
- Akkor meg mit fogunk tenni? Itt fogunk ülni és várunk, hogy a zsaruk elkapjanak? Mert addig fogunk itt bujkálni, míg egyszer csak az ajtón fognak kopogni a nyomozók. Tehát azt mondjátok, hogy ne lépjünk semmit? - meséltem monológomat karba tett kézzel, miközben felálltam székemből.
- Te valahogy mindig lenyűgözöl engem, kislány. Ez a szikra hiányzott már a csapatból. Most pedig megyünk és csapunk egy kis bulit az utca népének. - derült mosolyra a Vöröske, majd átkarolt örömében. Meglepett a hirtelen öröme, viszont megszoktam már Jerome hangulat változásait, habár általában mindig boldog volt.
Elsétáltunk a város központig, ahol az előadásokat és a koncerteket szokták tartani, majd felsétáltunk a színpadra. Az utcákon sétáló emberek egyre többen tömörültek színpad elé, kíváncsiskodva. Jerome megragadta a mikrofont, majd maga elé húzta.
- Jó napot, Gotham lakói! Mi vagyunk a Rémek Légiója, a legjobb csapat a világon! Most azért vagyunk itt, hogy mosolyt csaljunk az arcotokra. Vagy éppen letöröljük a vigyort az arcotokról. Attól függ, hogy milyen kedvem van. - nevetett fel Jerome, majd egy kamerás férfi tűnt fel a tömegben, aki a híradókba közvetítette kamera felvételeit. - Ó, és üzenem Brucenak és Jeremiahnak, hogy várom őket sok szeretettel, vagy ha nem, valakik csúnyán meg fognak halni...

HELLO, MY FRIEND! Donde viven las historias. Descúbrelo ahora