Nyűgösen ültem fel az ágyban, megdörzsöltem szemeim. Kábán láttam, nagyon fáradt voltam, egy órát sem tudtam pihenni az este. Ki nyújtózkodtam, ellazítottam végtagjaim, majd ásítottam egyet. Felkészültem lelkileg a mai napra, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Jerome friss volt reggel, izgatottan szökdécselt a nappalinak nevezett társalgó szobába.
- Remélem tudjátok milyen nap van. - mosolygott, majd összedörzsölte tenyerét. - Jenna, te jössz velem elkapni Leet. - válaszult bólintottam egyet, majd elmentem megmosakodni. Hideg vízzel mostam le az arcom, ezzel felfrissítve agytekervényeim. Átvettem a ruhámat, már jó ideje a koszos Arkhami ruháim voltak rajtam, ujjai rongyosak voltak, néhány helyen kisebb lyukak tátongottak rajta. Megfésültem vállig élő barna hajam, majd egy mély sóhajt préseltem ki ajkaim közül. Visszasétáltam a szobába, ahol Jerome várt engem, fegyverrel a kezében. A pisztolyt felém nyújtotta, amit elrejtettem mélyen pulóverem zsebébe.
- Indulhatunk? - kérdezte, majd szürkés kék szemeit mélyen az enyémbe fúrta.
- Indulhatunk. - válaszoltam határozottan, habár a tervet még én sem tudtam, úgy gondoltam, majd követem őt és adja magát a helyzet. Nem foglalkoztunk senkivel, aki megpróbált megállítani, mert felismert minket a hírekből, azt hideg vérrel lelőttük. Egymásra néztünk, és bólintottam egy nagyot a rendőrőrs ajtaja előtt állva. Berontottunk a nagy faajtón, mire az összes rendőr fegyverük után kapkodva meredt ránk.
- Nyugalom! Nem ölünk meg senkit, ha maguk sem lőnek! - csitítgatta a tömeget a vöröske. Az ajtón az őrültek tolakodtak előre, majd megálltak mögöttünk, pont, mint az előző napon.
- Mit keresnek ők itt? - súgtam oda Jeromenak, majd egy kisebb mosolyra húzódott szája.
- Nem gondoltad, hogy egyedül jövünk... - kuncogott fel a fiú.
- Amint látják, nem vagyunk egyedül. Ha nem akarják, hogy még több ember haljon meg, adják meg magukat! - kiáltottam a rendőröknek. Volt, aki megadta magát, engedelmesen leengedte fegyverét a földre, de volt, akinek pisztolya még mindig a kezében ékeskedett. Megindultunk az emeletre, az orvosi osztályt keresve. Körülöttünk eszeveszett lövöldözés kerekedett, de szerencsénkre a hold kóros csapat megmentett minket, minden áron megvédtek. Hamar rátaláltunk Leere, aki riadt arccal hátrált, de pisztolyom csövével megütöttem feje búbját, amitől összeesett a földön.
- Szia, Lee! - nevettem fel, majd Jerome is nevetett velem együtt.
YOU ARE READING
HELLO, MY FRIEND!
Fanfiction¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
