°21; Őrültek Között°

108 9 3
                                    

Mikor feleszméltem arra, hogy a lila gáz egyre jobban szivárog be a szellőzőn keresztül szám elé kaptam kezemet. Köhögni kezdtem a kék anyagba, ami testemet borította, de sikerült leküzdenem a gáz beszivárgását tüdőmbe, így nem kaptam a nevető gázból. A nagy lila ködben elvesztek az emberek, mindenki össze - vissza kapkodta a fejét, sokan eszméletlen kuncogásba kezdtek bele. Bruce a nagy ködben elveszett, a tömegben kerestem tekintetemmel, ám a fiúnak se híre, se hamva nem járta be a termet. Az emberek többsége meglógott, köztük az alpolgármester és sokan mások is. Talán mégsem volt jó ötlet a nevető gáz beszabadítása, de látszólag Jerome és a Rémek Légiója élvezte az emberek hahotázását.
- Bruce megszökött. - szökdécseltem Jerome elé, viszont Jerome arca egy cseppet sem rándult meg, nem lepte meg őt a tény.
- Tudok róla. Igazából el is tűnhetünk innen. Ki szórakoztam magam. - pattant le a színpadról a fiú. Megráztam fejemet, összeszedtem magam, nem tudtam követni Jerome gondolatmenetét, azt sem, hogy ez mire volt jó neki.
- Most hova megyünk? - fordítottam a vöröskét velem szembe.
- Meg keresünk egy embert. Xandert. - fordított ismét hátat nekem, majd gyorsabb tempóban kezdett iramodni a hátsó bejárathoz. A Rémek Légiója többi tagja is futott utánunk, ám nem volt alkalmam rá kérdezni ki ez az ember, akit meg fogunk keresni. Aznap ezer kérdés merült fel bennem. Az ideiglenes lakhelyünkre érve ledobtam magam az ágyra, majd elgondolkodtam mi is történt egy nap folyamán, ám nem térhettem teljesen nyugovóra, csak most kezdődött az igazi terv.
- Nos, a helyzet a következő; már évek óta kutatok egy férfi után, akivel elég érdekes múltunk van. Mielőtt újra Arkhamba küldtek kiderítettem, hogy hol rejtőzködik, ám a lerohanásra még nem volt alkalmam. De hála a kijutásunknak, most meg tudjuk valósítani a tervet. Amíg én és Jenna elmegyünk az áhított emberünkhöz és elkapjuk őt, nektek, barátaim balhét kellene rendeznetek valahol a város központban, hogy amíg mi gyilkoluk, megöljük azt a mocskot, ti elveszitek rólunk a hangsúlyt és nem fognak velünk foglalkozni, sokkal inkább veletek. - támaszkodott az asztalra Jerome.
- És ha elkapnak minket? - fonta össze karjait Tűzbogár.
- Ügyesek vagytok, nem fognak elkapni, nyugi. - mosolygott Jerome. Összevontam szemöldökömet, majd tekintetem a fiú szemeibe fúrtam.
- Miért engem viszel magaddal? - tettem kezeim csipőmre.
- Úgy hallottam van nála valaki, aki kíváncsi lenne rád. - kacsintott egyet. Akkor még fogalmam sem volt mekkora port fog kavarni maga után ez az egész akció, viszont már akkor féltem a következményektől.

HELLO, MY FRIEND! Where stories live. Discover now