Hitetlenkedve bámultam a fiúra, váratlanul ért engem ez az egész. Gondolkozni alig volt időm, hamar betorpantak az őrök az ajtón, de a Rémek Légiója többi tagja időben intézkedett és védtek minket, amíg Jerome bajlódott cellám lakatjával. Mikor sikerült kinyitni a rácsos ajtót, megragadta karomat, majd a kijárat felé vettük az irányt, amit immáron már másodjára vettem célba. Az előző szökésünkhöz képest sokkal magabiztosabb voltam, arcomról nem tudott lefagyni a mosoly, annyira örültem a fiúnak. Sokszor eszembe jutott, vajon mi lehet a testvéremmel, de nem izgatta annyira a fantáziám, jobbnak véltem felfedezni azt, hogy nincs a közelemben, így legalább nem állja utamat, és nem kell arra vetemednem, hogy megöljem, ami egyikünknek sem lett volna jó. A kijárathoz érve egy őr lépett elénk, majd Jerome pisztolyát neki szegeszte, én pedig minden erőmet beleadva püföltem arcát öklömmel. A férfi köhögött egyet, majd szájából csepegni kezdett a vér. A hasába rúgtam, majd jajgatva terült el a földön.
- Üzenem a többieknek, hogy benéztünk! - nevetett fel Jerome, majd menekültünk tovább a főbejárat felé. A nagy rácsos kaput kettő izmos férfi védte, kezükben pisztolyt szorongatva. Mr. Fagy lefagyasztotta őket, rémült arccal fagytak meg, majd Mr. Fagy fegyverével széttörte a jeget, ezzel megsemmisítve a két őrt. Ahogy kiértünk a kapun beültünk Pingvin autójába, aki már felkészülten várt minket a vezető ülésben, rátapadva a kormányra. Beültünk a nagy autóba, Jerome előre ült Pingvin mellé, mi pedig elhelyezkedtünk a teherautó hátuljában. Az autó egyenesen Madárijesztő elhagyatott házáig vitt minket.
- Miért nem hozzád megyünk? - vontam kérdőre Oswaldot.
- Múltkor is nálam voltatok. Ha kitudódik, hogy kiszabadultál, biztosan nálam fognak keresni. - magyarázkodott Pingvin. Besiettünk a házba, majd leellenőriztük, hogy biztosan nincs senki a házban, aki ránk támadna, de szerencsénkre egyedül voltunk.
- Köszönöm. Ha még egy napot ott kellett volna töltenem megőrültem volna. - mosolyogtam a többiekre.
- De hisz már őrült vagy, nem? - ráncolta össze homlokát Jerome, majd lehuppant a fotelbe. Nem tudtam mit feleljek kérdésére. A körülöttem lévő emberek mind azt mondták őrült vagyok, pedig én teljesen épelméjűnek éreztem magam. Az őrültek pedig általában mindig azt hiszik normálisak, mint a többiek. Én úgy gondoltam az őrült egyenlő a zsenivel.
YOU ARE READING
HELLO, MY FRIEND!
Fanfiction¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
