Mikor mindannyian készen álltunk a harcra, elindultunk Jerome - al egy hatalmas erdő rengetegen keresztül, majd végül egy labarintus szerű alagútnál kötöttünk ki, melyet vas ajtók védtek. Sehol sem volt egy ablak, a föld alatt volt az egész épület. A falra kamerák voltak szerelve. Az ajtó elé állva hatalmas meglepődésünkre kinyitódott az ajtó. Betértünk az épületbe, aminek falai fehér színben pompáztak. Az egyik úton egy férfi kezdett feltűnni, mellette pedig két hölggyel. Ahogy közelebb kerültek kezdett kirajzolódni az arcuk. A vöröskével egymásra néztünk, majd vissza az alakokra.
- Áh! Jerome. Tudtam, hogy eljössz! - lépett elő egy fiú. Az arca teljesen olyan volt Jerome - é a haja oldalra fésült, sötét vörös, szinte már barna színű volt. Hangja bársonyos volt, ellentétben a testvérével. Elegáns volt, viszont maga a fiú gyengének bizonyosult és félénknek.
- Emlékszel még a régi időkre? Amikor azt hazudtad mindenkinek, hogy meg akarlak ölni? - nevetett Jerome, majd pisztolyát elő kapta zsebéből.
- Arra semmi szükség, testvérem. Tudtam, hogy eljössz egyszer, de tedd le a fegyvert, vagy meghalsz. Látom hoztál valakit magaddal. Csak nem félsz egyedül jönni? - kérdezte a fiú kissé halkan.
- Ő itt Jenna. Úgy tudtam itt van egy régi ismerőse. - mutogatott Jerome ujjaival, másik kezében pedig még mindig a fegyver burkolatát markolgatta. - Jenna, ő Jeremiah, a bosszantó, irritáló testvérem.
Jeremiah intett egyet, minek következményére két lány lépett elő.
- Ők itt a segédeim. Echo és Renee. - mutatta be őket. Reneet megpillantva sok kérdés merült fel bennem, ám egy hang sem hagyta el torkomat. Furcsa és döbbentő érzés volt látni a testvéremet, viszont egy csöppnyi szeretet sem kívánt felszökni bennem. Nem volt vele semmilyen érzelmi kötődésem, hisz alig ismertem.
- Miért engedtél csak úgy be? - szakította meg gondolat menetemet Jerome éles hangja.
- Számítottam rád. Rátok... - gördült halvány mosolyra Jeremiah szája. Echo közelebb sétált és a pisztoly markolatával fejbe vágta Jerome - ot. Ellenkezni sem volt időm, én is hamar erre a sorsra jutottam, ám a teljes ájulás előtt még láttam a testvérem kétségbe esett arcát. Nem tudtam eldönteni mit szeretne velem tenni, milyen érzések kavarogtak benne, egy szót sem szólt hozzám. Annyit tudtam, hogy innentől nem számíthatok semmi jóra, s hogy nem lesz ennek jó vége. A harc csak ekkor kezdődött.
KAMU SEDANG MEMBACA
HELLO, MY FRIEND!
Fiksi Penggemar¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
