Kómásan nyitni kezdtem szemeimet. Tekintetem ködös volt, nem láttam mi zajlik körülöttem. Fátyolos szemeimet megszerettem volna dörzsölni, ám kezemet nem tudtam felemelni, ki voltam kötözve valahova. Még kissé zavaros volt minden, csak arra emlékeztem, hogy leszúrtam Leet, aztán jött Renee, majd képszakadás, és egy székben ültem kikötözve. Lassan pislogtam, majd pár perc múlva kitisztult látásom, ám ez ellenére sem láttam sok mindent, egy sötét, és szűkös szobában voltam, a redőnyök mindenhol le voltak húzva, kissé romos volt, a sarokban mindenhol pókháló lógott elhanyaglóan. Az ajtó nyílni kezdett, nyikorgó hangot kiadva, majd egy lány lépett be rajta határozott léptekkel. Nem tudtam kifejteni ki volt az, annyira még nem volt tiszta látásom. Alakja kirajzolódott ahogy közelebb jött, az ikertestvérem, Renee volt az. Leült elém egy székre, majd meredten bámult rám zöldes szemeivel.
- Mit akarsz? - motyogtam hallkan, fejemet lógatva.
- Miért kellett ezt tenned? - tette keresztbe lábait, majd karjait összefonta melle alatt.
- Mit? - emeltem fel fejemet, majd kérdően tekintettem rá.
- Tudod te miről beszélek. Lehet, hogy a testvérem vagy, de attól nem nézhetek el neked mindent. Én a törvény mellett állok. - oktatott ki engem, de nem igazán érdekelt a mondókája.
- Mondod ezt te, mikor egy gyilkost segítettél. - húztam fel szemöldököm, majd kezemmel próbáltam szétfeszíteni a kezemet, ami erősen a székhez volt erősítve.
- Jeremiah nem gyilkos volt. Ismertem őt, a barátom volt. Amíg meg nem öltétek te, meg az őrült haverod. - nyelt egy nagyot, majd újra szóra nyílt a szája. - Azt hiszed csak te vesztetted el a barátod, szerinted én mit éreztem, mikor megöltétek azt, aki jelentette számomra a mindent? Mi ütött beléd, Jenna?
- Már más ember vagyok, mint voltam. Talán igazad van. Őszintén, te nem tudnál engem megölni miatta? Amiért azt tettük? - vontam kérdőre testvéremet, aki egy kis teketóriázás után válaszolt.
- De, megtudnálak. De nem teszem meg, mert tudom, hogy a haláloddal nem hoznám őt vissza. Csak elveszíteném az egyetlen embert, aki maradt nekem Eccon kívül. - temette állát tenyerébe, a térdén támaszkodva.
- Na látod, ez az, amiben mi ketten különbözünk. - mosolyogtam, hiszen felfedeztem, hogy nem vette ki a bicskát a hátsó farzsebemből, így eltudtam vele vágni a kötelet. - Meg abban is, hogy ha már kikötözünk valakit, kiürítjük a zsebét. - pattantam fel székemből, majd ököllel a földre terítettem testvéremet, majd kiszaladtam a szobából. Egy folyosón találtam magam, a végén Ecco állt, odaszaladtam és szintén ököllel kezdtem püfölni arcát. Kijutottam az útvesztőnek tűnő házból, majd az ajtón kiérve öt rendőrkocsival találtam szembe magam. Arcomról lefagyott a mosoly, csapdába kerültem.
- Kezeket fel! - utasítottak nekem, majd engedelmeskedtem. Nem tudtam, mit tegyek, tanácstalan voltam.
BINABASA MO ANG
HELLO, MY FRIEND!
Fanfiction¬ egy lány, kinek hazája gotham. a hely, ahol annyi ember vesztette életét, viszont mégis jenna szeretett otthona. jerome, az őrült fiú régi barátja, jenna újból gotham utcáira merészkedik annyi hosszú év után, ám a város korántsem olyan, mint amily...
