A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~2. - Tanítványok~

- Desmond, egy fontos dolgot akarok kérni tőled. - Bólintottam. - Mivel erősebb vagy nálam, ezért szeretném, ha te képeznéd ki az elsősöket.

- Mi? Miért? - Döbbenten néztem rá. Nem nagyon értettem, hiszen az Egyetemnek van saját kiképző tanárikara.

- Azért mert csak tizenöten vannak, és a tanárikar pedig a többi diákkal van elfoglalva. Nem sok feladatod lenne, csak azt kell megtanítanod nekik, amit neked is megtanítottak.

- Ezt értem apa. De miért én? Mindenki úgy tudja, hogy nincsen állatom. - Sóhajtva az asztalára könyökölt, és egyenesen a szemeimbe nézett.

- Nem gondolod, hogy ideje lenne kiengedned Bewitchert? - Bekötött jobb kezemre néztem, majd vissza apára. - Ti ketten vagytok az egyetlenek, akik nem harc által találkoztatok, hanem a te lelkedben jelent meg.

- Nem akarom, egyiket sem. - Ezzel felálltam, és az ajtó felé sétáltam, de még az ajtó küszöbjén megtorpantam.

- Rendben, megértelek. De legalább az egyik kiképzésükre menj el, és nézd meg őket. - Hátra néztem rá a vállam felett.

- Talán. - És kisétáltam az irodájából, halkan becsukva magam mögött az ajtaját..

Igaz azt mondtam apának, hogy talán megnézem őket, de arra én se számítottam, hogy valóban megnézem az első kiképzésüket. 

Bár azt látni, hogy az osztályból mindenki könnyedén előhívta a lelkét, és a fegyvert, ahhoz képest három srácnak egyáltalán nem sikerült. De ahogy az oktató kiabált velük, azzal végképp nem fog elérni náluk semmit sem, csak megalázza őket az egész csarnokban. Hiszen nem csak az elsősöknek van kiképzésük, hanem más osztályoknak is. Ebbe bele számít az én osztályom is, csak mivel nekem nincsen állatom, így nem kötelező rajta részt vennem.

Ha jól láttam a három srác ragadozó állataik voltak. Egy fekete holló három szemmel, egy vörös róka, és egy fehér fejű rétisas. Furcsák..

Végül sóhajtva sétáltam közelebb hozzájuk, ami miatt persze elég sok tekintet rám szegeződött, amit nem szerettem. Rendben, hogy lenéznek a hülyeségeik miatt, de a sok tekintetet én sem bírom elviselni.

- Desmond? - Az egész Egyetem legszigorúbb tanárát fogták ki, így nem csodáltam, hogy a három fiú egyáltalán nem tudott koncentrálni. - Te mit keresel itt? 

- Apám azt mondta, hogy nézzem meg a kiképzésüket. - Az elsősök a szavaimra rám kapták a tekintetük.

- És minek? Azt ne mondd, hogy az apád elvesztette a józan eszét, és azt akarja, hogy te tanítsd őket. - Dosungra néztem, de ő végül megránduló arccal bólintott, és elsétált. Néha van előnye, ha félnek az apádtól, de csak néha..

- Sysy! - Kiabálásra oda fordítottam a tekintetem, és ahogy jól láttam a sas élvezte, hogy a gazdája egyre idegesebb miatta. 

- Nos, nektek sikerült igaz? - Többi diák felé néztem, akik bólintottak. - Kezelni is tudjátok őket? - Elhúzták a szájukat, de az egyikük csak nézett rám, ami idegesített. - A fegyver kezelése a legkönnyebb a kiképzéseken, de az, hogy használjátok is az erejüket, már más kérdés. Ezért szeretném, ha gyakorolnátok. 

- Jó, de mivel? - Felhúzott szemöldökkel néztem egy lányra.

- Netalán vak vagy? - Összeráncolta a szemöldökeit. A csarnok végébe mutattam, ahol több bábuk, és lőgyakorlathoz kellő céltáblák voltak. - Ottan, azokkal. - Megrándult az arca, de bármi szó nélkül elindult, amit követett az osztály, mégis egy srác maradt, amin a szemöldökeim ráncoltam. - Te is. - Megrázta a fejét, és a másik három felé fordult. Ah, barátok.