A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~31. - Figyelmeztető szavak~

Desmond

Tay hitetlenkedő szemekkel nézett rám, majd Zekre, aki rá se hederített.

- Mégis miért vigyorog így? - Mutatott Zekre, mire oda pillantottam. Zek azóta vigyorog, amióta fogom a kezét, így én már nem is foglalkoztam vele. Vissza nézve Tayra felemeltem a kezünket, amin már csak a szemeit forgatta. - És te mit keresel itt?

- Tudom, hogy utálsz, de velem kellene jönnöd. - Szemöldök ráncolva nézett a szemeimbe.

- Miért kellene veled mennem? - Kezeit összefonta a mellkasa előtt. Sóhajtva elnéztem róla, majd újra rá. - Ne sóhajtozz, hanem mondd. Ettől függ, hogy megyek vagy sem.

- Tay. - Sziszegte NamJoon mire ránéztem.

- Nos? - Tay felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Szívesen mondanám, de nem kockáztathatok, és nem is lehetek kint sokáig. - Máris a szemöldökeit ráncolta. - Légyszíves kövess. - Szabad kezemmel előre mutattam, mire arra nézett, majd újra rám.

- Nagyon remélem, hogy kielégítő választ fogsz adni. - Sziszegte. Bólintottam, amit ő is megtett, és elindult nem is foglalkozva a másik kettővel. NamJoonra néztem, aki megvető szemekkel nézett vissza rám. Csak lentebb húztam a sapkámat és követtem Tayt. Vagyis követtem volna, ha nem érzek meg valamit.

Egyetem kapujánál volt egy hatalmas fa, ami messziről úgy nézett ki mintha az égig érne. És pontosan onnan éreztem azt, hogy figyelnek. Valaki olyan, akit ismerek, de nem olyan mint akkor. Tisztán kivettem az ingerültségét.

- Mit keres itt Momoya? - Zek és Tay is egyszerre néztek rám, amit csak a szemem sarkából láttam. Megrezdültek a levelek, majd kirepült onnan és közvetlen elém állt, amitől hátra hőköltem. Eddigi bohókás, kedves szemei eltűntek csak a vérfagyasztó ingerült tekintet nézett rám.

- Azt hiszem érthetően átadtam a gazdám üzenetét. - Sziszegte közelebb hajolva. Én hirtelen nem is értettem, hogy miről beszél. Hiszen pont miatta jöttem ide.

- Pont azok a szavak miatt jöttem ide. - Szavaim után Momoya tekintete ha lehet még ijesztőbb lett.

- Megértem. De ha már olyan üzenetet adok át, akkor gondolkozhatnál. - Már a szemöldökeim ráncoltam. - Ha a bajtársak itt találhatóak, akkor szerinted az ellenséged nem? - Egyik szárnyával az egyetem kapuja felé mutatott, mire oda néztem. Egyáltalán nem tetszett a látvány. Többen is ott voltak a kapunál, de egyedül Zakari és apa miatt nem jöttek ki. - Ha így eltakarod magad semmit se oldasz meg. - Újra Momoyara néztem. - Lilli jelenléte csak úgy áramlik belőled Desmond. - Most először hívott a nevemen.

- Szóval sehova se mehetek ki? - Néztem Momoya szemeibe. Kérdésem után láttam, hogy megenyhült.

- Sajnálom, de kérlek bízz a gazdámban. Szeret játszani, de nagyon is megbízható alak. - Rászorítottam Zek kezére, mire megéreztem ahogy az ujjaival körbe fonta a csuklómat közelebb lépve hozzám. - A rejtvény második felét sikeresen megoldottad, de még mindig hiányos a csapatod.

- Hiányos? - Kérdeztem értetlenül. - Egyáltalán mit keresel itt? - Hátrébb lépett tőlem és lassan elmosolyodott.

- Még valaki hiányzik. - Kissé félre döntötte a fejét. - De ne aggódj a gazdám már szólt neki, és ha minden igaz már csak titeket vár. - Ledöbbentett, teljességgel ledöbbentett. - Oh, és testőrként lettem kiküldve hozzád, egészen addig míg meg nem érzem Lilli és Bewitcher valódi erejének kiteljesedését. - Bólintottam. - Reménykedem, hogy a gazdám álma nem valósul meg. - Hirtelen szomorúság költözött a tekintetébe és egy röpke pillanatra Zekre nézett, amit úgy véltem csak én vettem észre. - Menjünk. - Ökölbe szorított kezekkel bólintottam.

- Gyerünk. - Tayt a hátánál fogva toltam magam előtt, aki fura mód nem szólt be, nem szidott. Rám nézett a válla felett, de egy szót se szólva hagyta, hogy a hátánál fogva toljam. Hallottam, hogy NamJoon és Seungri utánunk kiabáltak, de úgy vélem Momoya látványa miatt egyikük se mert lépést tenni. Hülye az, aki nem veszi észre Momoya eszméletlen erejét.

Egyáltalán milyen álomról beszélt?!

~***~

Könyvtárhoz vezető út alatt senki se beszélt, ettől függetlenül én tisztán éreztem Momoya jelenlétét, ami közvetlen felettem volt. Egyszer felpillantottam, de sehol se láttam, mégis tudtam, hogy ott van.

Persze ez be is bizonyosodott, amikor a könyvtár udvarán átsétálva az épület mögé kerültünk, és hallható volt a szárnyak csapkodása. Zajra Tay és Zek oda néztek, és láthatóvá vált a lassan ereszkedő Momoya.

- Egyébként, - Zek kirántotta a kezét és közvetlen elém állt, ami összezavart. - te mióta is vagy jóba ezzel a hárpiával?

- Ma reggel óta. - Felhúzott szemöldökkel hátrébb lépett. - Bevallott nekem mindent, persze azt, hogy a gazdája rejtvényekben adja a tudomásomra, hogy ki akar engem megölni. Amolyan rejtvény kirakós játék. - Rántottam vállat.

- Játék? - Hitetlenkedett Tay. Ránézve bólintottam. - Tehát egy szar játék az egész, hogy téged a végzet kardja miatt meg akarnak ölni.

- Vegyél vissza. - Momoya sziszegésére megdermedt. - Mint ahogy mondtam a gazdám szeret játszani, de megbízható. Egyszerűen azért van ez az egész, mert ha Desmond megtudja ki az, aki megakarja ölni, nem a gyakorlásra koncentrálna.

- Tehát valóban szemmel tartja. - Rám kapta a tekintetét. - Junhoo szemmel tartja azt, akinek a nevét betűnként elküldi nekem, igaz?

- Így van. - Bólintott. Még a szemeibe néztem, majd hátat fordítva nekik benyitottam az ajtón, de ott rögtön Jinwooba botlottunk. Konyha pultnak támaszkodva itta a kávét, majd lassan felénk fordította a fejét. Bár nem is engem vagy Zeket nézte, hanem a mögöttem lévőket.

- Van egy vendéged. - Rideg hangjára éreztem, hogy Zek a kezem után nyúl. Nem is foglalkozva vele besétáltam, és hallottam, hogy Tay és Momoya is követ, ettől függetlenül tisztán éreztem a tekintetét a testemen.

Beléptem a nappaliba, ahol a többiek is ott voltak valaki olyannal, akinek a látványa engem ledöbbentett. Szegény elég megszeppent szemekkel nézett felváltva a komor férfiakra, ahogyan még az állata is kétkedő tekintettel nézte a többi állatot.

- Jackson Wang? - Felém kapta a fejét, és tisztán láttam, hogy megkönnyebbült.

🍁

Rövidebb rész lett, de remélem tetszett.^^