A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~6. - "Lebuktam?!"~

Másnap a reggelem ugyan úgy kezdődött, mint az előző kivéve azt, hogy amikor apával beértünk az Egyetemre, nem Hoseok sétált felém, hanem a másik három is. Apa persze az egészet értetlenül nézte végig, és tudtam, hogy este engem faggatni fog, hogy mégis mi történt..

Igaz négyükön tisztán látszott, hogy félnek apától, amit pedig én nem értettem.

~***~

- Hyung. - Kérdőn néztem Jiminre, de ő megállt az aula közepén, és egy irányba mutatott. - Arról mesélnél? - Mutatott irányba néztem, ahol megpillantottam a faliújságot, amin ott volt egy nagy plakát, még hozzá a verseny címmel.

- Nincsen sok minden, amit mesélhetnék róla, mivel titeket még nem érint. - Mind a négyen értetlenül néztek rám. - Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy kihívjanak titeket. - Máris ijedt lett a tekintetük.

- De pontosan miért van? - Zsebre dugott kezekkel újra elindultam, de hallottam, hogy jönnek utánam.

- Mint minden iskolában, városban, országban, netalán családokban van rangsor. Ugyebár a rangsor arra utal, hogy ki milyen poszton áll. - Csak hümmögtek. - Ez a Verseny arról szól, hogy eldöntsék ki hol áll. Valójában minden hónapban megrendezik, de a nagyobb verseny már évente van.

- Nagyobb? - Bólintottam Jacksonra nézve.

- Az a verseny az, ahol még az újoncoknak is kötelező részt venniük. - Mind a négyen elsápadtak.

- De akkor ez a mai miért van? - Nem válaszoltam, csak az ablakok felé mutattam. Az udvaron épp két diák harcolt.

- A hónapos versenyek azért vannak, hogy eldöntsék ki milyen rangon áll. Bárkit ki lehet hívni, akár egy elsőst is. És amelyik nyer, az egy szinttel feljebb lép a ranglétrán. 

- Ki az első? - Hoseok felém fordult, de addig a másik három a harcot nézte.

- Az apám. - Mosolyogtam rá. - A második pedig Kwon Ji-yong. - Szemöldök ráncolva nézett rám. - Ő éppen ott sétál. - Hátunk mögé mutattam, és tisztán látható volt, hogy Ji-yong felénk sétál. Bár Hoseok amint meglátta őt a másik oldalamra sétált, amin nem tudtam elfojtani a mosolyom.

- Desmond. - Viszonoztam a bólintását, és már elakartam sétálni. - Remélem, ebben a hónapban elfogadod a kihívásomat. - Szavaira megtorpantam. Hátra néztem rá a vállam felett, de ő nem nézett rám, csak előre. Mégis erre még a fiúk is felfigyeltek, és a fejüket kapkodták köztünk.

- Szerintem minden hónapban elmondom, hogy nem fogok harcolni veled. - Lassan felém fordította a fejét. - Ha annyira az első helyre pályázol, akkor az Egyetem igazgatóját kellene kihívnod, és nem engem.

- Ugyan, nem érdekel engem az a hülye rangsor. - Mosolyogva fordult felém. - Engem az érdekel, hogy végre harcolhassak veled.

- És miért akarsz pont velem? Tudod jól, hogy nincsen állatom. - Kezeit összefonta a mellkasa előtt, és egyenesen a szemeimbe nézett.

- Mégis meddig akarsz még a hazugságod mögé bújni? - Kérdését olyan halkan tette fel, hogy reménykedtem csak én hallottam, bár amint felfogtam mit is kérdezett már abban reménykedtem, hogy rosszul hallottam.

- Mi? - Kérdeztem vissza halkan, de ő nem mondott semmit, csak hátat fordított és elsétált. Négy fiú felé kaptam a fejem, de ők feltett kezekkel a fejüket rázták, majd vissza néztem Ji-yongra, de addigra már eltűnt. 

Lebuktam?!

~***~

Egész nap ez járt a fejemben. Ji-yong tud a titkomról, ebben teljesen biztos vagyok. De mióta tudhatja? Előző este nem figyeltem volna jól, és valójában ott volt? Nem, ez biztos nem, mert éreztem volna. Vajon mióta tudja? Egyáltalán valóban jól értettem a kérdését? Amióta bekerültem az Egyetemre, ő már elsősként is harcolni akart velem.