A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~9. - Tiltott könyvtár~

Ji-yong ajkaitól elválva kinyitottam szemeim, de ő csukott szemekkel pihegett, amin elmosolyodtam.

- Járhatunk, ha azt szeretnéd. - Szavaimra kinyitotta a szemeit. - De nem foglak megjelölni most rögtön. - Sóhajtva ejtette le a kezeit, mire elléptem tőle.

- És miért nem? - Kezeit összefonta a mellkasa előtt.

- Mert ahhoz el kell érned, hogy szeresselek. - Pislogott párat, majd lassan elmosolyodott, és bólintott

- Mindenképp elérem. - Szemeimet forgatva elindultam a könyvtár ajtók felé, de Ji-yong utánam sietett, és megfogta a kezem, mire ránéztem. Enyhe pírral az arcán lehajtotta a fejét, mégis összefűztem az ujjainkat, amire már elmosolyodott, és a másik kezével megfogta a csuklómat.

- És most már mindig önmagadat fogod adni? - Szemöldök ráncolva nézett rám.

- Ezt hogy érted? - Sóhajtva indultam el a könyvtár ajtó felé, hogy minél hamarabb elérhessünk az órára. - Des.

- Ilyen maradsz, vagy újra hűvös? - Rápillantottam, de ő lehajtott fejjel sétált mellettem, ami miatt kénytelen voltam megállni. - Ji-yong.

- Mindenki mással hűvös. - Bólintottam, és újra elindultam.

- És az órákon nem pesztrálsz. - Csak elnevette magát, amitől nekem is fentebb görbült a szám sarka.

~***~

- KinMoo. - Szünetben még éppen hogy sikerült utolérnem a nyápicot, de ahogy hátra nézett rám láttam, hogy egyáltalán nem örült nekem. - Bocs, ha rosszkor kereslek. - Lehunyt szemekkel sóhajtott, de a fejét ingatta.

- Nem kerestél rosszkor, ne aggódj. - Kétkedve, de bólintottam. - Miben segíthetek?

- Te hozzáférsz a városi könyvtárhoz? - Csak nézett rám, majd fokozatosan komorodott az arca, míg érzelem mentes lett.

- Miért? - Körbe néztem, és amint nem láttam senkit közelebb hajoltam hozzá.

- Egy könyv után kutatok. - Felváltva nézett a szemeimbe, tisztán láttam bennük, hogy nem hisz nekem, amit nem csodáltam. Őszintén a városi könyvtár olyan épület, ahova maximum öt ember léphet be, plusz az oda felvett könyvtáros ember, vagyis összesen hatan. Városi könyvtárban olyan könyvek is megtalálhatóak, amik állítólag már réges-régen elégtek, netalán a hírek szerint elveszett könyvek.

- Mit akarsz te onnan? Tudod jól, hogy oda nem lehet csak úgy bemenni. Ha jól tudom még apád se teheti be oda a lábát. - Bólintottam.

- Egyedül azért, mert már van egy fény őrzője. - Összeráncolta a szemöldökeit, majd kitágult szemekkel nézett rám, amin elmosolyodtam. - Apám is azt a képességet birtokolja, amit te.

- Ezt nem mondta. - Hümmögve összefonta kezeit a mellkasa előtt. - Ah, küzdenem kell vele. - Felhúzott szemöldökkel néztem végig, ahogy célegyenesen a lépcsők felé sétált.

- Yah! - Utána sietve még időben sikerült elkapnom a vállát, mire hátra nézett rám. - Nem válaszoltál.

- Te magad válaszoltál a kérdésedre. - Lesajnálóan néztem rá, amire már sóhajtva felém fordult. -Így van, én vagyok az egyik őrző, vagyis bármikor beléphetek. - Bólintott. - Miért?

- Kell egy könyv, és tudom, hogy abban a könyvtárban olyanok is vannak, amiknek nem kellene lét- - Mindkét kezével befogta a számat, amin összezavarodtam.

- Egy szót se. - Sziszegte közelebb hajolva hozzám. - Ha ezt tudod, akkor apád mesélt róla. - Bólintottam. - Az a könyv érdekel, amire gondolok? - Talánba ingattam a fejem. Körbe nézett, és még közelebb hajolt hozzám. - Ma az órák után maradj itt, és többet tudunk róla beszélni. - Bólintottam, amit ő is megtett, majd elengedve hátat fordított nekem, és felsétált a lépcsőn.