A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~37. - A gyilkos kard lesújt~

Desmond

Tayal és Jacksonnal vártuk, hogy a többiek vissza jöjjenek. Már egy ideje abba maradt a szirénázás, és ez miatt nem tudtuk, hogy pontosan mi is történhetett. Bár ha abba maradt, akkor elüldözték azokat, akik be akartak jönni, legrosszabb esetben megölték.

Ajtó nyílásra felálltam, de az idegen férfit látva a szemöldökeim ráncoltam. Tőlem idősebb lehet, hófehér rövidre vágott haj, sárga szemek, amik hasonlítottak Momoyara. Bár ahogy lenéztem a kezére rájöttem, hogy bizony Momoya gazdája lépdelt egyenesen felém.

Zavartan néztem, ahogy egyre közelebb ért hozzám, majd vigyorogva kinyújtotta kezeit és a vállaimnál fogva magához húzott. Hirtelen ölelését érezve ledermedtem, fogalmam se volt, hogy miként reagáljak erre.

- Végre személyesen is találkozhatunk. - Suttogta a fülembe erősítve a kezein. Kezeimet felemelve döbbenten megpaskoltam a hátát, de amikor megláttam Zeket nagyot nyeltem. Olyan sötét szemekkel nézte a férfi hátát, hogy biztos voltam benne bármikor képes megtámadni.

Mély levegőt vett és hátat fordítva kisétált, mire eltoltam magamtól Junhoot, hogy utána mehessek. Mentem is volna, ha Momoya nem állja el az utamat.

- Csak levegőzni megy. Neked edzened kell, ne feledd. - Nézett a szemeimbe. - Ő se szeretné, hogy hanyagold az edzésedet. - Felváltva néztem a sárga szemekbe, de bólintottam. Még fel néztem a csukott ajtókra, majd hátat fordítva neki elkezdtem az edzésemet.

~***~

Este az edzés végeztével mindenki felsétált, hogy vacsorázhasson. Zek még mindig sehol se volt, ami engem kezdett aggasztani, de Momoya és Siu nyugtattak, hogy semmi baja nincsen, csak le kell hűtenie a fejét. Nem értettem miért, bár amikor megláttam Junhoo elhúzott száját rájöttem, hogy miatta. Ettől függetlenül nem értettem, hogy ő miatta miért is kellene, amikor megjelölt engem. Kurvára nincs oka féltékenykedni!

De vacsora közben valahogy kezdtem lenyugodni, és már nem percenként néztem az órára, hanem óránként, majd abból egyre hosszabbak lettek. Bár amikor Junhoo elkezdett mesélni magáról már el is feledkeztem az óráról.

- Várj, te azt mondod, hogy Kim Shin testőre voltál? - Hitetlenkedett KinMoo.

- Nem,nem. - Rázta a kezeit. - Kim Shinnel egy idős ük nagyapám volt a testőre. - Mosolygott rá, majd rám. Csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd Amalilliseura, aki tátott szájjal szorongatta a csuklómat. Felemelve a kezem ijedt hangot hallatva erősített a lábain, de amint magam elé emeltem pislogva nézett rám.

- Te mit vagy így ledöbbenve? - Néztem rá. Nyitotta a száját, de be is csukta, amin a szemeimet forgattam. - Nem is emlékszel arra, hogy Shinnek volt testőre? - Szégyenkezve a fejét rázta.

- Nos, amennyi évet le élt ezen nem kell csodálkozni. - Junhoora pillantottam. - És egyébként is egyedül Shin mellett volt testőr.

- Hogy érted? - Felém fordította a fejét.

- Úgy, hogy amikor a nagyapáim megtalálták volna a Kim Shin vérvonalát örökölt férfiakat, már nem is éltek. - Bólintva vissza néztem Amalilliseura. - Hatalmas szerencsém van, hogy én időben megtaláltalak.

- De akkor Ji-yong nagyapjai azok, akik legjobban akarják Lillit? - Kérdezett rá Jackson.

- Úgy is vehetjük. - Bólintott. - Tudjátok ez olyan, mint egy átkozott körforgás. - Mutatott mindkét kezével egy kört. Jinwooék egymásra néztek, majd rám, végül Junhoora. - Gondolom ti hallottatok már erről.