A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~33. - Kérés~

- Hogy mit csináljak? - Hitetlenkedett Tay.

- Köss vértestvériséget velem. - Mondtam ki újra. Ugyan olyan meghökkent tekintettel nézett rám, amit valahol nem is csodáltam. - És te is. - Néztem Jacksonra. Megrökönyödve néztek egymásra, és újra rám. - Aish..

- Ne Aish-ozz itt! - Fortyant fel Tay. Csak a szemeimet forgattam. - Egy okot mondj, hogy mégis miért kellene megtennünk.

- Lillinek nincsen ereje, csakis az, hogy törhetetlen a pengéje. - Bólintottak. - De Bewitcherrel tudtak olyat, hogy Amalilliseu megfagyasztotta Zek vállát, amit ő maga még felolvasztani se tudott. - Tay a szemöldökeit ráncolta, és a kis fehérségre nézett, aki pislogva nézett vissza rá. - Bewitcher füstöt használva élethű illúziót képes alkotni, de ez mellett még van egy másik is.

- Másik? - Kérdezett vissza Jackson.

- Feltud erősíteni más fegyvert. - Mondtam ki. Jó ideig pislogás nélkül bámultak rám, ami kezdett engem idegesíteni. - Én és KinMoo megkötöttük a vértestvériséget, ez által én kaptam az erejéből, ő pedig az enyémből. Vagyis, ha úgy akarja, akkor a feketeséget használni tudja a saját erejéhez kötve.

- És akkor te is az övét, igaz? - Bólintottam Tayra nézve. Sóhajtva megdörzsölte az arcát.

- Persze ahhoz, hogy Yuuki is tudja használni neki is és Amalilliseunak is vért kell cserélniük. - Néztem az említettre, aki a kis mancsait bámulta. Tisztán éreztem, hogy fél tőle. Kezemet felemelve a fejére simítottam, mire felkapta rám félelemmel teli szemeit. - Nincs baj. - Mosolyogtam rá. - Végig itt leszek, és nem foglak elengedni, rendben? - Felváltva nézett a szemeimbe, majd újra a mancsait nézte.

- Rendben. - Motyogta rekedt hangon. Féltettem őt, hisz tudom jól, hogy még csak bébi, tehát nagy fájdalmai lesznek. - Rendben.. - Ismétlésén a szemöldökeim ráncoltam. Ökölbe szorultak a mancsai, majd sóhajtva leejtette a teste mellé és lehuppant a fenekére. Tay sóhajtására felnéztem rá, de ő Amalilliseut nézte.

- Szóval mi veled cserélünk vért, addig ők az állatjainkkal? - Bólintottam. Megint felsóhajtott és a tenyerein megtámaszkodva a csarnok plafonját bámulta. - Hadd aludjak erre egyet. Most teljesen lesokkoltál a szavaiddal, meg ezzel a vértestvériséggel. Soha az életemben nem gondoltam, hogy majd pont én fogok neked segíteni egy ilyen harcban. Mert ebből az lesz. - Nézett a szemeimbe.

- Ah. - Ekkor jutott eszembe valami. Tay felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Halálos a vérem. - Mosolyogtam rájuk. Jackson fal fehér lett, Tay nyögve hátra dőlt a szemeit eltakarva, ami miatt kicsit megsajnáltam őket. Momoya csak kuncogott rajtuk.

- És én harcolni akarok melletted. Az ember esze megáll! - Kiabálta Tay.

- Desmond. - Kérdőn néztem Momoyara. - Ugye tisztába vagy vele, hogy ezek után ők ketten nem mehetnek haza? - Mindketten felkapták a fejüket. - Ji-yong bármikor rájuk támadhat teljes ok nélkül, vagy rosszabb. - Tay sóhajtva vissza ejtette a fejét, de már Jackson is sóhajtva megtámaszkodott a kezein.

- Namie így is utál téged, és még ez is. - Morogta. - Ha szakít velem ez miatt én magam öllek meg. - Sziszegte rám mutatva, de nem nézett rám. Szemeimet forgatva megsimogattam Lilli fejét, aki jobban dőlt a tenyerembe.

- Már ha nem környékezik be. - Momoya szavaira rögtön felült. - Ji-yong tudja, hogy együtt vagytok, nem igaz? - Aprót bólintott. - Tehát bármit tehet, hogy befolyásolja, vagy rosszabb.

- Nem tetszik ez a vagy rosszabb szavaid. - Sziszegte. Momoya csak elmosolyodott Tay szemeibe nézve.

- Sajnálom, csak őszinte vagyok. - Rántott vállat. - Desmond azért szerencsés, mert az apját Ji-yong soha nem tudná legyőzni, ahogy pont ezért nem is közeledik felé. Főképp, hogy az apjával viszonzott jelölés történt. - Felhúzott szemöldökkel néztem rá, de ő csak félszemmel.