A Végzet kardja [✔] {Javításra vár}

~44. - Az üzenet~

Jackson ajkaitól elválva még visszahajoltam egy apró csókért, amin elmosolyodott. Lassan kinyitotta a szemeit, de azokban az íriszekben olyan szeretet csillogott, amit csodálkozom, hogy nem vettem észre.

- Nem hittem volna, hogy valósulni fog az, hogy együtt fürödhetek veled - szavaitól elmosolyodtam, s egyik kezemmel az arcára simítottam, mire jobban beledőlt. - Még akkor is, ha véletlen az egész.

- Az biztos - bólintottam, amin felnevetett. - Azt mondtam, hogy várni akarok, - Szemöldök ráncolva nézett rám. - de mégis hogyan, ha így viselkedsz előttem?

- Mi? - hitetlenkedett. - Mégis hogy viselkedek? - Közelebb léptem hozzá, és a testemmel a csempének nyomtam, amitől élesen szívta be a levegőjét. Még a szemei is elkerekedtek, amikkel felváltva nézett az enyéimben.

- Szeretem Zeket, és nem veled akarom helyettesíteni, de egyáltalán nem látom őt benned - ingattam a fejem. - Amióta itt vagy velem minden mozdulatoddal felkínálod magad nekem, amit eddig még sikerült elutasítanom. - Szemeiben egyre jobban kivehetőbb volt az értetlenség. - Aranyosan, szexin viselkedsz, ami tetszik - suttogtam közelebb hajolva hozzá. Elnyíltak az ajkai, amin elmosolyodtam, s megcsókoltam. Csókomat rögtön viszonozta, s kezeit összekulcsolta a nyakam körül még közelebb húzva magához.

Kezeimet lesimítottam a vállaira, oldalára, s a csípője körül összefontam magamhoz rántva. Mivel mindennél jobban megszeretném jelölni nehéz vissza fognom magam, de még mindig várni akarok vele. És most nem azért, mert gyors lenne, hanem azért, mert először véget akarok vetni ennek az egésznek. Ha vége lesz, s nyertem úgy elfogom őt kényeztetni, hogy még gondolkozni se fog tudni.

~***~

Miután sikerült elengednem őt mindketten megfürödtünk, s kisétálva a fürdőszobából megfogtam a kezét. Értetlenül nézett rám, de összefűzve az ujjainkat Zek szobája felé húztam.

- Des? - halk hangja kicsit bántott, de nem válaszoltam neki. Szobához érve benyitottam, s őt előre engedve beléptem, majd becsuktam az ajtót. Feszengve körbe nézett, amit nem csodáltam, hiszen eddig senkit se engedtem be. Plusz mindent úgy hagytam, ahogy volt. - M-Miért hoztál ide? - Fordult felém.

- Nem azért, hogy megmutassam hol voltam Zekel - elhúzta a száját körbe nézve, de bólintott. - Ne feszengj kérlek. - Közelebb léptem hozzá, s vállánál fogva magamhoz húztam, mire kezeivel átölelte a hátam jobban bújva hozzám. - Egyedül azért hagytam így mindent, mert az ő szobája, s nem az enyém. Csak azért vagyok ebben, mert a többiekhez nem akartam menni, nem akartam a terhükre lenni. Érted? - kérdeztem ránézve.

- Értem persze - motyogta a mellkasomba. - Nem az, hogy feszengenék, csak kicsit fáj, hogy abban a szobában vagyok, ahol ti ketten. - Sóhajtva jobban húztam magamhoz, állam a feje búbjára tettem, mire ujjaival a pólómba markolt. Bewitcher és Amalilliseu minket néztek, majd halkan lemásztak az ágyról, majd Lillinek hála kimentek, s amilyen csendesen kinyitották az ajtót, olyan csendesen csukták is be.

- Gyere - eltolva magamtól megfogtam a kezét, s az ágyhoz húztam. Ágyra ülve hátammal a falnak dőltem, s törökülésbe ülve Jacksont az ölembe ültettem. Kezeimmel átkaroltam a hasát, állam a vállára tettem, mire egyik kezét a kézfejemre csúsztatta, s összefűzte az ujjainkat. - Így jobb? - Kérdeztem halkan, s ujjaimmal pólóján keresztül a hasát cirógattam.

- Sokkal - kuncogott, amin én is elmosolyodtam. Kicsit fészkelődött, ezért inkább kinyújtottam a lábaimat, így a combjaim között ült, de lentebb csusszanva fejét a mellkasomnak döntötte, s felhúzta a lábait. - Így kényelmesebb. - Nézett fel rám. Lentebb hajoltam hozzá, s apró csókot adtam a fejére, mire mindkét kezemmel összefűzte az ujjainkat.